Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1964 - A portugál királylány (1965)
oí porluyál királylány. Ne féljen, a rendőrségen nem bántják az ilyen árvagyereket, akinek a papáját elhurcolták a fasiszták. Engem tegnap is megsimogatott egy őrmester és még egy cigarettát is adott. Péter váratlanul vinnyogni és jajgatni kezd. Lány mintha megvadult volna erre a hangra, leszegett fejjel hirtelen előreugrik, elkapja a paraszt kezét s teljes erejével beleharap. A következő pillanatban Péter már az utca túlsó felén vágtat. Paraszt fájdalomtól eltorzult arccal az innenső járdán futó kislány után veti magát. De az a hátán táncoló tömött zsák ellenére oly sebesen szedi lábát, hogy a nagytestű s az egyik lábára sántító paraszt csakhamar szem elől veszti. Lány rohan az utcán, szőke haja vidáman lobog a szélben, lába apró porfelhőket ver fel. Az utca mindkét járdáját gondosan szemmel tartja futás közben is, sőt szoknyácskája zsebéből egy szem cseresznyét küld kiszáradt szájába. Janikát egy távoli kapualjban pillantja meg, messziről virító piros zsebkendőjével a fején. JANIKA mind a két kezével hevesen integetve. Ide hozzám, Tyutyu! A kislány futtában hátratekint, de az üldözőt már nem látni. JANIKA kiáltva. Ide állj be a kapuba! Péter hova lett? LÁNY lihegve. Megmentettem. JANIKA. Hogyan? LÁNY. Megharaptam a parasztot. JANIKA tágra nyílt szemmel bámul a lány szeplős arcocskájába. Megrázza magát. Hova haraptál? LÁNY A torkába. Átharaptam a torkát. JANIKA kíváncsian. Nagyon vérzett? Mennyi vér ömlött belőle? ... Tíz liter ... Miért nem véres a szájad? LÁNY. Már letörültem. De belül még piros, látod? LÁNY kitátja a száját, Janika félreállított fejjel, gondosan szemügyre veszi. Csalódottan. Nem nagyon piros. Én egyszer visszaharaptam egy kutyát, de nagyon büdös volt s a szájam tele lett szőrrel. Az ágyúdörej, amely egyre nagyobb távolságból, egyre halkabban szól, lassanként elkeveredik az ugyancsak távoli halk, de egyre erősbödő verkli hangjával. A falu piacterén országos vásár. A két gyerek összetalálkozik Péterrel. LÁNY. Te sintér, most megint majd hogy le nem buktunk miattad! PÉTER. Miattam? LÁNY ingerülten. Hát nem a te kontyodat kapta el? PÉTER dühösen. Majd elkapom én a tiédet. Nem kell nekem a te segítséged, megvagyok én nélküled is. Ne utazz te rám. LÁNY megvetően. Utazik a gyorsvonat. Hátat fordít neki. A vásár. Szegényesen öltözött asszonyok, megkínzott, lesoványodott arccal, kínálgatják szegényes portékájukat. A szomszédból néha áthallatszik hol hangosabban, hol 465
