Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1964 - Függelék (filmforgatókönyvek) Szerelem (1964-1967)
Szerelem 64. kép. Luca lakása. A Házfelügyelőné felkíséri Jánost a lakásba, a szobába. János mihelyt magára marad, s a lélegzete valamennyire megnyugszik, megismeri a felesége szagát. Leül az ablak mellé, nézi az előtte álló kőrisfa lombját. Aztán az asztalt vizsgálja tekintetével, de semmihez sem nyúl hozzá. Egy kis kézitükör is van az asztalon, azt végül felemeli, s megnézi benne magát, majd lapjával lefelé fordítva visszateszi az asztalra. Egy is fehér zsebkendőt talál az ágyon, felemeli, megszagolja. A Házfelügyelőné újból megjelenik egy nagy ibrik tejeskávéval, és két nagy szelet kaláccsal. János megvárja, míg egyedül marad, aztán megeszi. Nem sokkal rá a földszinti lakó felesége csenget be hozzá, ugyancsak egy csésze kávéval, vajaskenyérrel, kolbásszal, egy nagy jonatánalmával. Leteszi a tálcát az ágyra, a szeme könnyes, mutatóujját az ajkára illesztve jelzi, hogy most nem kell beszélniük, elmegy. János mihelyt magára marad, ezt is megeszi. Aztán feláll, lemegy az utcára, a kertkapu elé. 65. kép. Utcán. Egy idő után a sarkon befordul Luca, messziről is látszik, hogy sötét ruhában van. A kapu felé közeledve az asszony léptei hirtelen lelassulnak, egy pillanatra meg is áll, majd futva elindul feléje. János is szaladni kezd, tudtán kívül. Amikor újra közeledni kezdenek egymáshoz, az asszony megtorpan, mintha nem volna bizonyos a dolgában, majd ismét futásnak ered. János most látja meg, hogy gyászban van. Amikor kibontakoznak egymás karjából, János a kerítésnek támaszkodik. Az asszony akkor kezd el sírni. LUCA. Menjünk fel! JÁNOS átöleli a vállát. Ne sírj! LUCA hangosan sír. Menjünk fel! JÁNOS. Ne sírj! Luca belöki a kertkaput, és futva elindul a ház felé. Ugyanolyan karcsú, mint amikor elváltak, s ugyanolyan hosszú rugalmas léptekkel jár. Mire János fent az emeleten a lakás ajtaja előtt utoléri, már lecsillapodott, csak a keble, lányos mellei hullám- zanak. Már nem sír, de a szemealja még nedves. 66. kép. Lépcsőházban. Szemben állnak egymással a lépcsőházban. JÁNOS a gyászruhát nézi. Az anyám? LUCA. Igen. JÁNOS. Mikor? LUCA. Most ... Most jövök a temetéséről. JÁNOS. Menjünk be. LUCA súgva. Egyetlenem! Egyetlenem! JÁNOS. Menjünk be. 457
