Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1964 - Függelék (filmforgatókönyvek) Szerelem (1964-1967)
rime re tem LUCA. A lakásban most más is lakik. JÁNOS. Tudom. Menjünk be. LUCA. Már voltál bent? JÁNOS. Voltam. 67. kép. Luca szobája.. Bent a szobában az asszony eléje térdel, ölébe hajtja fejét, sír. Ősz hajszálak csillognak idegen fénnyel sötétszőke hajában. LUCA. Egyetlenem! Én megvártalak. Egyetlenem! János Luca fejét simogatja. JÁNOS. Mikor halt meg? LUCA. Szerdán. Könnyű halála volt. János tovább simogatja a haját. Luca átkulcsolja a térdét, magához szorítja. LUCA. Egyetlenem. Olyan vagy nekem, mint amikor elváltunk. JÁNOS. Nagyon megöregedtem? LUCA súgva. Amíg élek, szeretni foglak. JÁNOS. Szeretsz? Az asszonynak reszket a háta, hangosan sír. János leveszi kezét a fejéről. JÁNOS. Meg tudsz majd szokni? Hozzám tudsz majd megint szokni? LUCA. Soha senki mást nem szerettem. Szeretlek. JÁNOS. Megvártál? LUCA. Veled éltem. Nem volt olyan nap, hogy ne gondoltam volna rád. Tudtam, hogy vissza fogsz jönni. De ha nem jöttél [volna] vissza, akkor egyedül haltam volna meg. JÁNOS. Szeretsz? LUCA. Soha senki mást nem szerettem. Úgy nem változhattál meg, hogy ne szeresselek. JÁNOS. Megváltoztam. Megöregedtem. Luca sír, magához szorítja férje lábát. János újra megsimogatja a fejét. LUCA. Lehet még gyerekünk? JÁNOS. Talán. Ha szeretsz. Állj fel! Luca feláll. JÁNOS. Anyám semmit sem tudott? LUCA. Semmit. János az ablakhoz megy, kinéz. Egy ideig mind a ketten hallgatnak. JÁNOS. Szeretsz? LUCA hozzá szalad, átöleli vállát, egész testével hozzásimul. Egyetlenem! JÁNOS. Meg tudsz majd szokni? LUCA. Soha senki mást nem szerettem. Éjjel, nappal veled voltam. János megfordul, átöleli az asszonyt, az arcát vizsgálgatja. A szeme behunyva, a szája félig nyitva, maga az odaadás. János megcsókolja a szemét, majd szelíden eltolja magától. 458
