Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1960 - Levél a Pen Club Elnökségének
1959 Levél a Pen Club Elnökségének Először - idézetként: Standeisky Éva: Az írók és a hatalom. Bp., 1996. 421-422. - Kézirata, illetve másolata: MOL MDP-MSZMP Iratok Osztálya 288. f. 33/1960/17., és a MTA Könyvtárának kézirattárában: Ms 6058/304. Tárgyi és életrajzi vonatkozások: Déry „civil életbe” való visszatérésének fontos emléke. 1960. április 1-ét követően ügyével a legfelső pártszervek foglalkoztak: Szirmai István, a Központi Bizottság titkára kezdte, majd bonyolítását rábízta Szecsődi Lászlóra, a Tudományos és Kulturális Osztály helyettes vezetőjére, aki azt végül Köpeczi Bélának, a Művelődési Minisztérium Kiadói Főigazgatósága vezetőjének adta át. O tárgyalt Déryvel az újrapublikálás lehetőségeiről s nevezte meg azokat a kívánalmakat, amelyeket a politika elvárt tőle. Ezek közé tartozott egy, a nemzetközi PEN-hez intézett levél, amelynek gondolatát, tartalmát az alábbiakban foglalta össze az íróval folytatott tárgyalás emlékeztetője: „Mint saját véleményemet elmondtam - így Köpeczi -, hogy jó volna, ha a Nemzetközi PEN-nek levelet írna, amelyben megköszönné az érdekében tett lépéseket, de megjegyzi, hogy ezek nem használtak. Elmondja, hogy elítélését jogosnak tartja, de bizonyos mértékig súlyosnak. Elhatárolja magát a disszidensektől. írjon mostani helyzetéről és terveiről, s esetleg említse meg, hogy szeretné, ha levelét közzétennék." (MÓL MDP-MSZMP Íratok Osztálya 288f 33/1960/17., közzétette Turczi István: írók vihar után. III. = Kapu 1990. ápr., 4.SZ. 70.) A címzett kiválasztása Köpeczi részéről kétségen kívül telitalálat. A PEN volt az a nemzetközi szervezet, amely a leghatásosabban tiltakozott Déry letartóztatása ellen már 1957 szeptemberében. A szervezet soros, tokiói ülésén, egyszerűen kizárta magyar szekcióját, mondván: Déry és társai ügyében nem hallatta szavát. Utóbb, 1959 augusztusában ugyan Frankfurtban visszavonták a határozatot, de 1960 tavaszán ismét felvetődött a kizárás kérdése, mivel Déry még mindig börtönben ült. Az augusztusi beszélgetést követő levél igazi stílusbravúr. Déry úgy írta meg, hogy eleget tett a pártvezetés kívánalmainak, de egyben a külföldnek is. A pártközpontban és a minisztériumban ugyan egyesek elégedetlenek voltak vele, de az ügy végül is elaludt (ha ugyan egyesek nem elaltatták). Hatását, szerepét találóan jellemzi Révész Sándor az Aczél Györgyről írt monográfiájában: „Nyugaton úgy olvashatták a 340
