Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1960 - Levél a Pen Club Elnökségének
1959 levelet, hogy nem megy túl a legszükségesebb kényszerek elfogadásán, és nem járatja le az írót ...A hatvanas évek kultúrpolitikusai pedig (az ötvenes évek kultúrpolitikusaival szemben) tudták, hogy nekik is az a jó, ha a levelet nem húzzák annyira közel a hatalomhoz, hogy lejárassák vele aláíróját.” (Aczé\ és korunk. Bp., 1997. 119-120.) Pen Club Elnökségének Tisztelt Kollégák! Felhasználom (feltételes) szabadon bocsájtásom alkalmát arra, hogy szívem mélyéből köszönetét mondjak azért a segítőkészségért, amelyet ezekben a számomra oly súlyos években irántam tanúsítottak. Az én korombeli embernek nem volt könnyű negyven évi hűség után szembefordulni saját frontjával, amelyért egy emberéleten át dolgozott és szenvedett, és végül olyan büntetést elviselni, amely politikai mértékkel mérve és a politikai fegyelem keretében, melybe önmagam beleilleszkedtem, tartalmát tekintve véleményem szerint túlzottan méretett, de törvényes volt, még ha szubjektiven saját teherbírásomat erősen túl is haladta - egyszóval, nem volt számomra könnyű sem ma, sem az elmúlt években önmagámmal kibékülni; éppen ezért különösen nagyra értékelem azt a szolidaritást, amelyet Önök - a PEN Clubon kívül is - irántam tanúsítottak, legnagyobbrészt politikai hovatartozástól függetlenül. Mert ma az már nem vitatható, hogy sokan tisztelt kollégáim közül nem értettek egyet és ma sem értenek egyet életfelfogásommal, éppúgy, mint ahogy világnézetileg sokukkal én sem értek egyet, s nem utolsósorban nem értek egyet azokkal az emigrációban lévő magyar írókkal, akik állás- foglalásának és politikai módszereinek gyökeres elvetése elől sajnos nem térhetek ki. Viszont mindazokkal egyetértek, akik politikai hovatartozásukra való tekintet nélkül a béke ügyét akarják és tudják szolgálni. Ami személyes sorsomat illeti, úgy gondolom, elégtételül szolgál Önöknek, hogy egészségileg nagyjából és egészéből jól vagyok. A bűntető hatóságok humánus eljárása lehetővé tette, hogy amennyire saját erőm engedte, a börtönben regényt írjak; nem sokkal ezelőtt ígéretet kaptam, hogy külföldi művek fordításából jövedelemhez jutok, az SZTK tagja lettem és így orvosi ellátásban részesülök. Ismételten legszívélyesebb köszönetemet fejezem ki Önöknek, valamint a Déry Bizottság nagyrabecsült tagjainak azért a tevékeny rokonszenvért és fáradhatatlan segíteniakarásért, amelyet irányomban tanúsítottak. Budapest, 1960. szeptember 16. Déry Tibor s. k. 341
