Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1958 - Válasz a darabomról írt megjegyzésekre
1958 lyik külvárosba (talán Nussdorfba?) egy még harcban álló Schutzbund-egységhez. Éppily fölösleges annak a bizonygatása, hogy Évi nem vállalhat vezető szerepet a felkelésben; nem is teszi. Téves Háynak az a megállapítása, hogy id. Huberrel egyenlő érvényű szava van a Marx-udvarban, irányító szerepe. Ez ténykérdés, megállapítható a darabból. Nem tudom elfogadni azt az ajánlatát sem, hogy az Anschluss-kér- dést s a Hitler-kérdést is hozzam be a darabba; az összes lehetséges „szempontok”- nak ez az összegyűjtése történelmi tudományos feladat, nem drámaírói. Tardossal nem tudok vitatkozni. Bírálatának már az elején azt írja, hogy nem egészen érti a darabot. Azt hittem, hogy szerénységből mondja - de tényleg nem érti. Konkrét részleteket is egészen hamisan értelmez. Például: kifogásolja, hogy Évi miért nem mondja el a bizalmiak vitáján, hogy a párt képviseletével Frischné volt megbízva, neki kellett volna a házba eljönnie. Kettős tévedés: először is Frischné nem akart eljönni a házba, hisz elbúcsúzik Évitől, másodszor pedig kommunista és nem a szociáldemokrata pártvezetőség kiküldötte, holott a munkások, a Schutzbundisták természetesen ennek a hiányát kifogásolják. Vagy pedig: Évi „következetlen”, mert bár arra szavaz, hogy k+ve benn maradjanak a Marx-udvarban, végül ő is kivonul. Természetes, hogy kivonul a többségi határozat alapján, melyet már a III. felvonás elején kötelezőnek ismer el (l. Gogával való párbeszéde). Nem szólva arról, hogy nem lakik a Marx-udvarban, mint id. Huber, tehát hol maradjon és miért? Vagy: miért akarnak a munkások folytatni egy provokációból folyó harcot? A néző tudja, hogy provokáció, de honnét tudhatnák a munkások, akikkel a szocdem pártvezetőség ezt nyilván nem közölte, amikor harcba küldte őket. Hogy Tardos ennyire nem értette meg a darabot, csak annak tulajdonítható, hogy - mint a keltezésekből látom mindössze egy napja volt az olvasásra és a bírálat megírására. * Milyen tanulságokat szűrhetek le a bírálatok szembesítéséből? Ketten elvetik a darabot (Háy teljesen, Tardos is nagyjából), ketten (Molnár Z. és Varga D.) sokra tartják, s azt hiszem, az általam ismert töredék alapján ide számíthatom harmadiknak Zelket is. Ugyanilyen éles ellentétek nyilvánulnak meg az egyes részletek megítélésénél is. Például: Tardos szerint a darab áttekinthetetlen, nehezen érthető, bonyolult, Zelk szerint egyszerű, világos, logikus, egyik láncszem kapcsolódik a másikhoz. Ez a véleménye Molnár Z.-nak is. Tardos szerint ifj. Goga vívódó hús-vér figura, Varga D. szerint aki életét feláldozza, hogy közelebb kerüljön embertársaihoz. Háy szerint „igen kellemetlen ember”, Molnár Z. szerint is nagyképű, különc. Tardos szerint Frischné hiteles, jó figura, ő maga is ismert hasonló vezető osztrák elvtársnőket, Zelk szerint Frischné figuráját át kell írni, mert sem nem elég fanatikus, sem romantikus. Varga D. szerint az ablakból kikiáltó férfi szózata a drámának egy nagy pillanata. Molnár Z. szerint túl patetikus stb. stb. Még sokáig folytathatnám az ellentmondások felsorolását. Mi következik ebből számomra? Az, hogy a darab átdolgozására nincs semmiféle megbízható alapom, annál kevésbé, mert azoknak a részletkifogásoknak a kivételével, amelyekkel egyetértettem, a Háy és Tardos felsorolta fő ellenvetések nem győz336
