Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1958 - Válasz a darabomról írt megjegyzésekre
1958 leírtakat azonban alaposan át kellett alakítani. Egyrészt az események sora a regényben elég nyersen, lényeges és lényegtelen részletek halmazaként jelenik meg előttünk, másrészt drámává kellett alakítani Évi és a berlini Fritz kapcsolatát, aki a regényben csak véletlenszerűen sodródott mellé (a harcok utolsó perceiben egy lövés kioltotta életét). Az első kérdést Déry úgy oldja meg, hogy a cselekményt lényegében egyetlen helyszínre, a heilingenstadti ún. Marx-udvarra, illetve annak ostromára szűkíti le. (H of-oknak - udvaroknak nevezték a húszas évek végén az osztrák szociáldemokrata párt által kezdeményezett modern és munkáslakásoknak készült épülettömböket.) A Marx-Hof volt egyébként az 1934-es felkelés utolsó, a párt fegyveresei, a Schutzbund által védett ellenállási góca, amelyet végül az ostromlók ágyútűzzel vettek be. Éva és Fritz kapcsolatából ugyanekkor szerzőnk úgy teremt konfliktus- forrást, hogy Fritz személyét, szerepét megemeli. A drámában dr. Goga Ireneuszként jelenik meg, aki egyben Évi (itt: Kornis Éva) vőlegénye. Nagypolgári származását és az emberiségben csalódott nézeteit elfedik a kommunista menyasszony iránti érzelmek - s a remény, hogy Éva mellett újra célt talál életének. Tragédiájuk akkor következik be, amikor Goga - közömbösségét legyőzve - a Marx-udvar védelmében részt vevő Éva után megy (miután atyjától megtudja, hogy az épületet másnap ágyúzni fogják). Majd itt - mint orvos - segítségére siet a tető védelme során megsebesült Bullának, s az utolsó pillanatban őt is halálos találat éri. A rövid összefoglaló kiegészítéseként meg kell még említenünk a darab sikeresen megrajzolt mellékszereplőinek a sorát. Frischnét, a kommunista párt összekötőjét, aki a felkelés napján érkező Kornis Évát még aznap pártmunkára hívja; idős Huber Ferencet, a Marx-Hof védőinek vezetőjét; a kolerikus Brennberg Lajost; a félig huligán és lumpen Matusek Rudolfot; a jóindulatú és esetlen „óriást”, Marint - és a ház kiürítéséről vagy védelméről döntő bizalmiakat. Valamennyiükről szó esik a továbbiakban. A börtönparancsnokság természetesen tudott arról, hogy Déry min dolgozik. Ki tudja, miért: arra biztatta őt, hogy piszkozatát tisztázza le, s egyben azt is vállalta, hogy a színműnek ezt a változatát körözteti a börtön írástudói között, arra kérve azokat: írják meg véleményüket a kéziratról. A február 26-án befejezett darabot (l. Három asszony. XVIII.) Déry rendkívül gyorsan lemásolta, s március 3-án az alábbi Megjegyzéssel bocsátotta útjára: „Ez a munka nyilván még sok javításra szorul. Megszoktam, hogy írás közben másoknak felolvassam az írásaimat, s az így kapott visszhan329
