Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1958 - Válasz a darabomról írt megjegyzésekre
1958 gon mértem le, hogy mit hogyan csináljak tovább. Erre most nem volt mód. Darabjaimat ezenkívül a rendezővel, dramaturggal szoktam megbeszélni. Továbbá: majd egy éve légüres térben vagyok, a szükséges történelmi forrásmunkákra, tájékoztatásokra sem tudtam szert tenni; ez a magyarázata az esetleges kisebb adatbeli tévedéseknek, bizonytalanságoknak is.” (FIM Déry-hagyaték 80., Vegyes irodalmi jegyzetek kézirattári egysége: A magyar lány pallium. - Kiadatlan.) A magyar lányi (a tisztázat ugyanis ezzel a címmel indult útjára) a következő kollégák kapták kézhez, s azok az alábbi sorrendben, illetve keltezéssel írták meg bírálatukat: Molnár Zoltán (március 14.), Zelk Zoltán (március 15.), Háy Gyula (március 18.), Varga Domokos (március 20.), Tardos Tibor (március 21.). Déry az ezt követő napon vette azokat kézhez, s már március 23-án összefoglalta válaszát. (A jelzett írások másolatai a peranyagban: MOL XX -5 -h 67.d. 32.köt. 26-85. - Molnár Zoltán, Varga Domokos, Zelk Zoltán és Déry Tibor cikkei az MTA Könyvtárának kézirattárában is: Ms 6058/272, Ms 6058/272 ab c. - az Aczél György számára 1967-ben készített másolatok - nevezett hagyatékában.) Adott kereteink között nem lehet feladatunk az egész eszmecsere részletes bemutatása, csupán azt emeljük ki belőle, ami Déry válaszának a megértését elősegíti. Ugyanakkor megjegyezzük, hogy érdemes lenne egyszer azt a maga teljes terjedelmében is közzétenni - mint a magyar kritika történetének sajátos epizódját. A legrészletesebben s egyben a legkritikusabban A magyar lányról Háy Gyula szólt. A leírtakat széles történelmi távlatokba helyezi, s összehasonlítja azokat a felkelésről írt másik művel, Friedrich Wolf Floridsdorf című drámájával. Egyben felidézi személyes emlékeit - maga is részvevője volt az eseményeknek -, s ajánlásokat tesz a cselekmény hátterének kiszélesítésére, kezdve az osztrák kommunista párt szerepének a megvilágításától - az ország hitleri megszállásának a fenyegetéséig. Végül megkérdőjelezi, hogy Kornis Éva és Goga szerelmi konfliktusa alkalmas-e a szerző mondandójának a kifejezésére. Válasza nemleges: „Nem részletek csiszolásáról vagy javításáról van szó, hanem új változatról". Zelk Zoltán ezzel szemben Déry színművét jelentős irodalmi alkotásnak tartja, dicséri nyelvét, felépítését, külön szól mellékalakjainak sikeres rajzáról; kifogásai jelentéktelenek, kivéve azt az immár balosnak tekinthető elvárást, amely a párt szerepének határozottabb megjelenítésére vonatkozott. Déry valamennyiüknek megfelelt, de ragaszkodott szövegéhez. Egy-két apróságtól eltekintve (l. cikkének jegyzeteit) darabját utóbb szinte változtatás nélkül tette közzé. (S azt 1966-ban a Nemzeti Színház Bécs, 330
