Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1957 - Elbeszélés
1957 morúnágofl álI»pótba nyomorultak volnánk, ha a természet nem tesz bennünket egy kissé léhává. Az emberek -már réti felakasztották volna magukat, ppU"-™™ hogy az öngyilkosáétól csak n ' 1 r.ofr.hQCQftQ menti meg .V iHM’Misegct. A gondolkodás nem természetes szükséglete az embernek, sőt alighanem a legrövidebb út a boldogtalanság felé. A fiatalembert diákot csak jóval később, hazafelé menet, az utcán fogta el némi kétség, vajon Kiss professzornak a fiatalságról mondott önbírálatában nem volt-e egy késhegynyi kétértelműség és rejtett gúny, mellyel az ő házasulási terveit s közvetve menyasszonya személyét sózta be. Meghökkenve forgatta ezt a gondolatot, majd messzire elvetette magától; a tanár a legtisztább, legszeretőbb barát volt, figyelmeztette, óvta, igyekezett rávezetni őt őt az általa helyesnek vélt útra irányítani terelni, de sohasem gúnyolta ki. Amit a léhaságról tréfaképp mondott, azt semmi esetre sem szánhatta tanácsnak. Mindazonáltal Tamást annyira felháborította s felizgatta ez a gondolat saját rosszhiszeműsége, hogy ha a tanáf Kiss professzor nem lett volna beteg, visszafordul, és megszokott ostoba nyíltszívűségével felelősségre vonja feltárja előtte gonosz kételyeit; de sajnos együttlétüket ismét váratlanul félbeszakította a tanárnak egy hirtelen támadt erős rosszulléte, amely a jól indult beszélgetést idő előtt félbeszakítását eredményezte félbeszakította lezárta. A professzor megtántorodott s összeesett, néhány percre elvesztette az eszméletét. A diák felmosta, majd levetkőztette s ágyba fektette; orvosért is akart telefonálni, de azt a tanár nem engedte meg. Beszélni most sem nagyon beszélt, csak néhány ritka, fáradt kézmozdulattal jelezte kívánságait. Vetkőztetés közben türelmes volt, mint egy magával tehetetlen, nagybeteg gyermek, nreán bocsánatkérő, fáradt megadó mosollyal fogadta Tamás gondoskodását. A fiatalembernek ismét feltűnt, hogy egy a beteg egy percre sem veszi le róla szemét; mialatt ide-oda járt a szobában, cigarettát, hamutálcát, gyufát, egyebet készíteni az ágy mellé, állandóan magán érezte a tanár lassan forgó szemgolyóinak ítéletét tekintetét. Azt az ajánlatát azonban, hogy nála tölti az éjszakát, egy türelmetlen, majdnem haragos kézmozdulattal visszautasította. Mielőtt Tamás elment, még papírt és cerzát kért az ágyába, s egy kemény fedelű könyvet, támasztéknak az íráshoz, ezeket lassan elrendezte maga mellé, a paplanra. Nagyon fáradtnak, kimerültnek látszott. - Isten áldjon meg, fiam - mondta, amikor a diák kiment az ajtón. * A Tanácsköztársaság új pénzt bocsátott ki, fehér papírra nyomatott 25 és 200 koronásokat. Törvényes fizetőeszköz lévén, minden törvónyoo legális adásvételt le lehetett vele bonyolítani, de sem a feketepiacon, sem vidéken a parasztok nem fogadták el; aki tehát nem érte bo geralivol, kukoricakenyéire-l gerslin, kukoricakenyéren, napraforgóolajon kívül mást is akart enni, annak a régi zöld vagy kék tíz- és húszkoronásokkal kellett fizetnie. Elza felajánlotta Tamásnak, hogy a Pénzintézeti Központban egy pénztáros ismerősével becsérélteti Tompáék fehér pénzét, melyet a banktól kaptak, ugyanannyi névértékű kék pénzre; csak természetes, hogy a fiatalember az ajánlatot a legnagyobb határozottsággal visszautasította. Néhány nappal később any322
