Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1957 - Elbeszélés
1957 ja panaszkodott, hogy nem lévén kék pénze - semmiféle élelmiszert nem tud szerezni. Húst, zsírt, vajat, burgonyát akkor már hetek óta nem láttak, önnél nagyobb baj volt azonban, hogy a kukoricakenyértől pedig s a friss élelmiszerek hiányától az orvos testén fájdalmas, fekete kelések keletkeztek, amelyek miatt néha több napra ágyba kényszerült.- Erzsi bezzeg fehér búzakenyeret eszik - mondta az asszony sóhajtva. Tamás lesütötte a szemét.- Édesanyám - mondta Tamás egy idő múlva nem hallgathatom el ... a tisztesség megköveteli, hogy megmondjam ... nekem egy ismerősöm révén tudnék módomban volna kék pénzt szerezni. De bárhogy fáj is a szívem édesapámért, nem teszem meg, mert nem akarom a közösa akarok jogtalan előnyökhöz jutni s ezzel a közösséget megkárosítani. Az anya hosszan nézett a fiára, aztán majd egy nagyot sóhajtott, és szótlanul kiment a szobából az ebédlőből. Erzsi még a cselédszobában lakott, de már mint albérlő; Tompáék szolgálatából kilépett, s egy textilgyárban dolgoztot, kislányát pedig a Tanácsköztársaság egy óvoda jábftft svábhegyi gyermeküdülőjében helyezte el. Azon a vasárnapon, amikor Tom- páné kinyitotta szekrényét, s kirakta a cselédszoba padlójára az ott talált ellopott holmit, Erzsi későn ért haza kimenőjéről, már este tíz óra felé járt az idő, amikor bekopogott asszonyához, karjában a gondosan összehajtogatott nagy nyaláb fehérneművel, amelyet szótlanul letett az asztalra (Tompáné mosolygó figyelmét nem kerülte el, hogy egyik kis csipke zsebkendője, melyet, úgy látszik, a menyecske különösen megkedvelt, hiányzott a visszaszolgáltatott holmiból). Abban állapodtak volt meg, hogy Erzsi, amíg nem talál új helyet magának s kislányának, megmarad a szolgálatban; a proletárdiktatúra kikiáltása után azonban Tompáéknak már nem volt módjuk cselédet tartani, do a szobára nőm lóvén azükaégük az asszony tehát annak rendje s módja szerint felmondott Erzsinek, s minthogy a eoelódazobára amúgy sem vök szüksége egyben felajánlva neki, hogy amíg nem talál másik lakást, maradjon meg a szobájában. Erzsi megköszönte a nagysága iránta tanúsított jóságát, kezet csókolt neki, s egy hét múlva a lakáshivatalban kiigényelte a szobát.- Jól van, fiam, igaza van - mondta az asszony —, de azért szólhatott volna, hogy legalább tudjak róla. Az a két ember a lakáshivatalból halálra ijesztett. Az uram ágyban feküdt, Tamás nem volt odahaza én a fürdőkádban ültem fürdőszobában voltam, s olyan felháborodott arccal nyitottak rám, mintha a Tanácsköztársaság szigorú törvényben megtiltotta volna hétköznapokon a fürdőkád használatát. Egyébként ritkán találkoztak össze, többnyire csak este, amikor az asszony vacsorát főzött, s Erzsi már hazajött az üzemből; Tamás ilyenkor a konyhának még a környékét is elkerülte. Bár csak önmagára neheztelt mindent tévedéséért, de azért ha nagy ritkán megpillantotta Erzsi halovány, kancsal tekintetű madonnaarcocskáját, a szája rögtön megkeseredett, s ha csak egy pillanatra is, emberbaráti érzései megfakultak. Néhány nappal a lakáshivatal embereinek tisztviselőinek látogatása után az orvos 323
