Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1957 - Elbeszélés
1957 előzetes feltevését igazolja, az ember rendszerint többnyire azt latja, amit látni-szeretne. A'Zt is tudja. S minthogy belőlem a szenvedélyek amúgy is már rég kiégtek, tehát különösen kiváltképp hajlamos vagyok a tudományos szkepticizmusra. Az ilyen ember szava méreg lehet az életben egy fiatal lélek számára.- Ne féltsen engem, professzor úr! — mondta a diák. — Nekem épp arra van szükségem, amit professzor úrtól kapok.- Vegyen abból a cukorkából! - mondta a tanár. - Csak nem tartja magát mégis rajongónak?- Nem tartom magam annak - mondta a diák. A tanár leült az asztalhoz szemben a fiatalemberrel, kellő távolságra tolva székét, hogy kedvére váltogathassa egymáson átvetett hosszú lábait. - A képzelet tudományban a képzelet - mondta - egy-egy ritka kivételtől eltekintve a legnagyobb ellensége az értelemnek, tehát nemhogy szárnyakat volna szabad neki adni, hanem ellenkezőleg, nehéz súlyokkal kell teleaggatni. Az ilyen megterhelt képzeletnek a szava méreg lehet az életben egy fiatal lélek számára. A legnagyobb kooka tartózkodással fogadja, kedves barátom, ilyennemű tanácsaimat.- Vállalom a kockázatot, professzor úr - mondta Tamás. A tanár váratlanul elnevette magát. - Mit tehetne egyebet? ménét« Elvégre ... öhöm ... apja vagyok az apja helyett is, ha szabad magamnak ezzel hízelegnem.- Én professzor urat talán a kelleténél is jobban szeretem - mondta a fiatalember egy idő múlva fülig pirulva. - S professzor úr tudja, hogy ez a ragaszkodásom milyen régi nem mai keletű. Már kisfiú koromban is példaképemnek tekintettem.- Elég rosszul tette - mondta a tanár. - Hagyjuk! Mindenesetre állapodjunk meg abban, hogy lényeges dolgokban semmilyen beleszólást se adjon engedélyezzen nekem, bármilyen ékesszólóan fejteném is ki érveimet. Pascal szerint a szívnek megvannak a maga érvei, melyeket a fej nem érthet meg. Az ón főjem pldna nőm a Hát hogy is állunk azzal a kislánnyal?- Kicsinek épp nem kicsi - mondta a diák mosolyogva. - Majdnem akkora, mint én.- Különös - mondta a professzor elgondolkodva.- Miért különös? - kérdezte a diák meglepődve.- Semmi - mondta a tanár. - Másutt járt a fejem az eszem. Feltételezem, hogy mint tudóshoz illik, választásánál megőrizte elméje világosságát és józanságát.- Elza a legkitűnőbb nő, akivel életemben találkoztam - mondta a fiatalember lelkesedéstől reszkető hangon.- Bizonyára ... bizonyára - mondta a tanár. - 'fedjek Persze maga tisztában van vele, kedves barátom, hogy mint ahogy a gondolat nem lehet el a vágy szenvedélye nélkül, a vágyból sem szabad hiányoznia a gondolat világosságának. Tamás A fiatalember hallgatott. - Lehet, hogy még nem ellenőriztem választásomat minden oldalról - mondta egy kisvártatva -, de amit eddig megtudtam róla El mféi Elza jelleméről, az máris minden várakozásomat felülmúlja.- Örülök neki - mondta a tanár. - Azt nem kérdem, hogy vagyonos családból va320
