Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1957 - Elbeszélés
1957 temetett, mélyülő szemével hunyorogva nézett szét a szobában körül; amióta betegeskedett, csak tenyérnyi széles rést engedélyezett a redőnyöknek, szeme elszokott a világosságtól. Hatalmas, tar koponyájáról most villogva verődött vissza a napfény.- Tulajdonképp mi baja magának, János? - kérdezte az asszony.- Vákuum - mondta a tanár egy idő múlva mellére hanyatló fejjel.- S ezért nem tudott tegnap eljönni?- Ezért - mondta a tanár. Az asszony egy nagy csokor ibolyát szórt szét egy zöld cseréptálba, és az asztalra állította. - Hallja, János, velem ne zsémbeskedjen! - mondta jókedvűen. - Egyébként is rögtön mondok magának valamit, amitől megtelik a vákuum rögtön talpra ugrik. Tamás meg akar házasodni. A tanár egy karosszékben ült, melyet a kárpitos saját tervei alapján készített el; a hatalmas, dagadozó pámájú, többszörösen jól rugózott alkotmány ülőkéje kissé hátrafelé lejtett, támlája pedig csak vállmagasságig ért, hogy a tanár nyakát hátrahajlítva ráfektethesse fejét, s cipője orra helyett az ablakon besugárzó magas eget szem- lélhese. Kitűnő bútordarab volt, a tanár sohasem használta. Szerény ember volt, jobb siiorotto ü cipője orrút a mennyországnál,-de-tudvtilovogőlog cipőjük orrának vizsga latában-ki meglátják a boldogságot. Ha öt perce benne ült, rendszerint megszomjazott, vagy valami más dolga akadt, s felállt.- Ide üljön, Magda - mondta, miközben felkelt a karosszékből -, ez az egyetlen kényelmes szék az egész lakásban. Én utálom.- Nem Hallja, nem hallotta, hogy mit mondtam magának? - kiáltotta az asszony. - Tamás meg akar házasodni.- Öregségemben rájöttem megismertem az önsanyargatás ízére örömét - mondta a tanár. - Szeretek kényelmetlenül ülni s rosszul feküdni, hogy idejében felkészüljek az örökkévalóság megpróbáltatásaira. Sajnos, még nem jutottam el annyira, hogy ne telne örömöm abban ... öhöm ... hogy magát látom.- Nem hallotta, hogy Tamás meg akar házasodni? - ismételte az asszony félig bosszankodva, félig nevetve. - Harmadszor mondom. Most az egyszer nem rólam van szó.- Ugyan, hagyjon békén! - mondta a tanár gorombán. - Ne untassanak folyton ennek a tacskónak a hülyeségeivel!- A Hallja, a maga fia - mondta az asszony. Kiss professzor feléje fordította bonyolult, keresztül-kasul futó zsírpárnákból s ráncokból szerkesztett nagy arcát, melynek központjában kissé belapított orra me- Bolygott egy csecsemő naivitásával meredt a szemlélőre. - Akkor Fölösleges emlékeztetnie - mondta mogorván. - De az embernek más dolga is van, mint hogy folyvást az utódai taknyos arcát törülgesse.- Ezt komolyan mondja? - kérdezte az asszony.- Ugyan kérem! - A tanár az ablakhoz ment, szórakozottan kitekintett rajta. - Ha rám akarta volna bízni Tamás nevelését, módja lett volna rá. Előbb kellett volna meggondolnia. 312
