Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1957 - Elbeszélés
1957 Alighogy kiléptek a cukrászdából, az Arany János utca sarkán szembetalálkoztak Balázsfalvi Boldogh Sándorral, a Pénzintézeti Központ igazgatójával, aki egy szemüvegén át éles, fürkésző tekintettel felmérte Tamást, majd kalaplevéve megállította a fiatal párt. A fiatalember nem tudhatta, hogy ez a találkozás nem véletlen; imádottja rendezte meg egy szándékosan nyitva felejtett ajtó segítségével, melyen át az igazgató előtte való nap meghallhatta, hogy másnap délután fél hatra egy Nádor utcai cukrászdában találkát ad egy Tompa Tamás nevű férfinak. Boldogh már tél hosszú ideje, több mint egy éve egy helyben vesztegelt, s El*« a lány azt tartotta, hogy itt az ideje, hogy vagy átugorjon a kerítésen, vagy megforduljon; nem akarta még tovább határozott nyilatkozat nélkül nem akarta még tovább elvesztegetni vele az idejét. A mutatós, jó megjelenésű Tamás, bár a kelleténél túl fiatal fiatalabb volt, mintahogy az ötvenéves alkalmasnak látszott arra, hogy kiugrassza a nyulat a bokorból. A Igaz, a nyúl meg a kelleténél ugyan öregebb volt, ötvenedik éve körül járt, de mindent összevetve mégis kívánatosabb fogásnak látszott tetszett egy vagyonos, de kereset nélküli egyetemi diáknál, s a lány tudta, hogy korosodó férfiak számára nincs hegyesebb ösztöke egy fiatal vetélytársnál. A terv be is-vált első tétele bevált, az igazgató pontosan megjelent a találkán csapdában. Hármasban sétáltak el a Margit híd pesti hídfőjéig, itt a lány elbúcsúzott gavallérjaitól. - El ne felejtse pontokon magúval szombaton elhozni azt az érdekes könyvet, amelyet ígért - mondta Tamásnak, kezet nyújtva.- Miféle könyvet? - kérdezte a diák álmélkodva.- Már elfelejtette? Tamás egyszerre hallotta meg nevetését, s léte pillantotta meg karcsú bokáját, mely a villamos lépcsőjére emelkedett. Elza a peronon nem fordult hátra, rögtön bement a kocsi belsejébe, nevetésébe s bokájába zárva annak az izgalmas rejtvénynek a megoldását, melyet a fiatalembernek feladott. Ez annyira meg volt rökönyödve, hogy észre sem vette, hogy og-H Balázsfalvi Boldogh elbúcsúzott tőle. Nem tudott semmiféle könyvről. Nem tudott arról, hogy szombaton, azaz harmadnapra találkozni fognak fog Elzával. Másnap reggel hivatalában felhívta a lányt. - Érdekes, megéreztem, hogy fel fog hívni - mondta ez, s még Tamás kogóbon előtt, a kis asztalkán még a telefonkészülék is rezegni és sugározni kezdett csodálatos hangja érintésétől. - Jó is, hogy felhívott, mert holnap dolgom van, s nem tudok magával találkozni.- Hanem? Nem tud találkozni? - hebegte a fiatalember. - Akkor Pedig milyen boldog voltam ... S akkor mikor látom?- Majd én telefonálok - mondta a lány, s letette a kagylót. A kis asztalkán a telefonkészülék elhomályosodott. De már másnapra újra fényt s értelmet kapott. - Akar holnap, vasárnap találkozni? - kérdezte a csodálatos hang, mely mint egy zenei katalizátor soha nem hallott dallamok kibocsátására biztatta a diák szívét. - Legyen délelőtt tízkor a kapu előtt, talán felmegyünk a Svábhegyre. Kettesben.-Kettesben?- Nem hiszem - mondta a hang. - Valószínűleg Ilma is velünk jön, Kovalovszki Ilma. 301
