Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1957 - Elbeszélés
1957 —S miféle könyvet hozzak magammal?-Nem emlékszik?-Nem - mondta Tamás.- Maga mamlasz! - A hang nevetett, rögtön utána elhomályosodott a telefon- készülék. Kovalovszki Ilma nem jött el, tehát a svábhegyi kirándulás is becserélődött egy budai Duna-parti rövid egyórás sétára, melynek flórán végén befejezéseképp lenn a rakparton, a felső sétány alapfalának árnyékába húzódva, szemben a zajló Dunával, melyben az óriás jégtáblák tompa, kásás koppanásokkal haraptak egymás bokájába, a nagy, szabad hideglehű téli ég alatt Tamásnak végre megengedtetett, hogy megcsókolja szerelmesét ukk-C'pillanattól-jegyesének tekintett. A fiatalember diák A fiatalember szíve leírhatatlan boldogsággal telt meg, bár a tenyere egy kissé meglepődött: Elza dereka jóval szélesebb, izmosabb volt, mint amilyennek képzelete sugallta. Egy csodálatos hét következett ezek után, teli meglepetésekkel a fiatalember számára. Vasárnap abban állapodtak meg, hogy legközelebb szerdán találkoznak egy Dorottya út Fürdő utcai cukrászdában, de miután Balázsfalvi Boldogh igazgató hétfő délig még mindig nem tette szóvá Elza múlt heti találkozásukat a Nádor utcában délután a Nagymező utcában Nádor utcai randevúját a fiatalemberrel, hétfő már hétfő délután megszólalt a telefon a Nagymező utcában, s a fiatalember délután öt órára a Pénzintézeti Központ elé rendeltetett. Kedden délelőtt az igazgató hosszasan értekezett szobájában titkárnőjével, délután a Nagymező utcai telefon lemondta a másnapra kitűzött találkát. Csütörtökön Boldogh igazgató feltő egész nap szótlan és mogorva volt, s délután ötkor Tamás - aki egyik ámulatból a másikba esett - találkát sürgős meghívást kapott, hogy legkésőbb egy negyedóra múlva legyen a Fürdő utcai cukrászában. Három napig mindennap találkoztak találkozott Elzával, a telefon is naponta megszólalt felmagasztosult, volt úgy, hogy kétszer is napjában. Vasárnap délelőtt Boldogh igazgató titkárnője kíséretében egy rövid sétára szánta rá magát a budai Duna-parton, Tamás tehát legnagyobb meglepetésére otthon maradt. Ezután E hisztérikus napok után csendes hét következett, melynek folyamán a fiatalember őszinte legnagyobb megdöbbenésére egyszer sem láthatta szerelmesét, aki mérlegkészítés miatt mindennap késő estig el volt foglalva az irodában, s utána meg túlságosan kimerült volt, hogysem még szerelmi találkára mehessen mehetett volna. Hétfőre azonban elkészült a mérleg. A telefon újra megszólalt. - Ötre értem jöhet - közölte a lány.- Mi az ... sóhajtott, Elzike? - kérdezte Tamás.- Érdekes ember maga - mondta a lány. - Miért sóhajtottam volna?- Úgy tetszett - mondta Tamás. Elza ezúttal estére szokatlanul lágy, borongós hangulatban volt. Újra kimentek a budai Duna-partra. Az idő is puhább, békülényekebb volt, mint egy két héttel ezelőtt, első ittlétükkor. A jég zömében már leúszott a Dunán, már csak itt-ott bukdácsolt egy-egy kisebb, szürkén csillámló tábla a rohanó sötét folyó közepén; lent, a rakparton is teljesen elolvadt már a hó, itt ott néhol a fal tövében áWf fehérlett még 302
