Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1957 - Elbeszélés
1957 lönítik az alacsonyabb rendű majmoktól. Ha ez áll a testre, miért ne állhatna arra is, amit egy általános gyűjtőfogalommal értelemnek, léleknek nevezünk? S ebben az esetben az amorális állattal özemben állatok körén kívül feltételezhetünk egy másfajta, kezdettől eredeténél fogva erkölcsös hajlamú állatot, melynek egyik korai változata a gorilla, egy későbbi változata az ember volna. De ez a feltevés kötelezettségekkel jár.- Érdekes - mondta a lány. - Hány éves maga?- Huszonkettő - mondta a fiatalember. - Elkalandoztam. Én szeretem az embereket, Elzike, de nem szeretem XX. századbeli változataikat. Nem szeretem a kicsinyességet, a szatócsszellemet, az alávaló csalások és hazugságok szennyét. Ezért nem foglalkozom közügyekkel, politikával. Mint már a Modern kávéházban említettem magának, életemet tudományos munkára szántam, melyet az emberi hitványság ugyan szintén kikezdhet, de leginkább ad rá azért nagyjából mégis módot ad rá, hogy önmagamat tisztán tartsam, s egyben megkíméljem magamat a kegyetlenkedések és szenvedések látványától. Állampolgári életemben a mindenkori törvényekhez tartom magam.- Érdekes - mondta Elza. - Gyalog fogok átmenni a Margit hídon, mert ma még semmit sem mozogtam. Elkísér?- Vannak, akik rajongónak tartanak - mondta Tamás felháborodottan, kipirult arrcal -, de ezek éppúgy tévednek, mint akik azt hiszik, hogy nincs bennem önismeret. Mindössze annyi igaz, hogy nem min a világnak nem minden sértését érdemesítem válaszra, s nem «d védekezem minden támadása ellen. De egyébként a legszigorúbban reális alapról, a legjózanabbul, szinte- tudományos tárgyilagos ridegséggel szemlélem az embereket s eseményeket. A módszeres kételkedés a tudományos gondolkodás előfeltétele. Engem be lehet csapni, Elzike, de csak azért, mert engedem magamat.- Mindig? - kérdezte a lány.- Mindig - mondta Tamás. A lány maga elé nézett, mosolyogott.- S tévedni sohasem téved? A fiatalember a lány szemébe lányra nézett, s ártatlan, buta szemében s fehér fogain újra megcsillant az a megvesztegő, férfiasán nyílt mosoly, amellyel a legtöbb embert rendszerint le tudta venni a lábáról. - Dehogynem tévedek - mondta nagyot nevetve. - Épp a napokban is. S ne adj’isten még az is meglehet, hogy magában is tévedek, Elzike. Elza rávetette sugárzó tekintetét. - Ne mondja! Tamás leplezetlen imádattal bámult a lány arcába. - Csak egyben nem tévedek - mondta. - Abban, hogy imádom.- Tényleg? - mondta Elza. - Maga ravaszabb, mint amilyennek látszik mondta ElZftr- Hát ebben aztán maga téved - kiáltotta Tamás. - Ravaszságból az istenek egy deka garas árát sem tettek a bölcsőmbe. 300
