Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1957 - Elbeszélés
1957- Igen - mondta Tamás. - Nem is arra gondoltam, hogy most egyszerre kiteregetem maga előtt minden lelki szennyesemet, mert akkor igazságtalan volnék magammal szemben, mivel talán nem ismeri még eléggé jó tulajdonságaimat sem. Apám szokta mondogatni, hogy űz ogy attól fél, hogy ez egyszer valami végzetes, jóvátehetetlen ostobaságot fogok elkövetni, mert ...- Tényleg azt mondja a papája? - kérdezte Elza mosolyogva.- De miért mondja? - kiáltotta a fiatalember vastag hangján, mely nem annyira terjedelmével, mint izgalmával egyszerre betöltötte az egész cukrászdát. - Halkabban! - mondta Elza. - De miért mondja? - ismételte Tamás halkabban. - Mert gyűlölöm a középszerűséget. Egy Nyomasztó, kicsinyes korban élünk, mely-a-maga egészében egy században, mely a kispolgári szorgalom és kapzsiság verejtékétől bűzlik. Nézzen szét, sehol nyomát sem leli az emberi szellem igazi nagyságának, annak a nagy az alkotói erőfeszítésnek, mely minden nagy kort jellemzett, a görög hajnalt éppúgy, mint a legsötétebb középkort, annak az elszánt akaratnak a keze nyomát, hogy megváltoztassuk a világot. Mi legföljebb számba venni tudunk, leltározni, hogy a kor nyelvén beszéljek, a bankárok és kereskedők nyelvén. Vegye szemügyre a háború úgynevezett tisztító vérzivatarát: látott már ennél nyomorúságosabbat? Szatócsok ugranak egymás torkának, illetve ugrasztják egymás torkának « rosszul fizetett kereskedősegédeiket és alkalmazottaikat. Van ennek a háborúnak egy eszméje? Tegyük fel: a szabadság? Vagy a hit? Az igazság? Ahogy Thuküdidész mondja: az erős megteszi, amit csak meg tud tenni, a gyönge meg elszenvedi, amit el kell szenvednie. Tegyük fel, hogy Vilmos császár megnyerte volna a háborút: mit változtatott javított volna a világon, hogy a németek gyarmatokat hódítanak, s meggazdagodnak, az angolok meg elvesztik gyarmataikat, s elszegényednek? A bolt gazdát és cégért cserélt volna, de az eredmény ugyanaz marad, a polcokról továbbra is a középszerűséget és a kicsinyességet árusítják. Miért szeressem én jobban a pocakos németet a pocakos angolnál? Ez a háború a felület tragédiája, nem a mélységé. Az egész korszak olyan lelkiismeretlenül felületes, hogy ki kellene hagyni a történelemkönyvekből. Ha csak tíz emberről tudnék a földön, akik azon törnék a fejüket, hogy miként lehet megvédeni az embert saját maga ellen, azaz az eredendő tisztességét, a jó iránti hajlamait gazdaságilag vagy lélektanilag vagy akárhogy felerősíteni és kitenyészteni a kártékony ösztönei rovására, mondom, ha csak tíz emberről tudnék, akik ezen a kérdésen gondolkoznának, akkor ki tudnék lehetne békülni azzal a gondolattal, hogy a szatócsok és újságírók korában álak élünk. De nem tudok ilyen tíz emberről.- Még nem szóltak magának - mondta Elza.- Még nem. Gúnyolódik, Elzike?- Isten ments - mondta a lány. - Meglehetősen tetszik, amit mond.- Van egy feltevésem - folytatta a diák égő füllel -, amelyet sajnos nem tudok-még még sokáig nem lehet majd tudományosan megalapozni. Huxley T. H. híres tétele szerint azok a különbségek azok a testi különbségek, melyek az embert elválasztják a csimpánztól és a gorillától, nem olyan nagyok, mint azok, melyek a gorillát elkü299
