Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1957 - Elbeszélés
1957- Maga is? — kérdezte Tamás elsápadva. A cukrászda gyöngén volt megvilágítva, főképp az a rész, melyet ae a kereskedői udvariasság a korookodői leleményesség a szerelmespároknak szánt. - Maga is? - ismételte a fiatalember részvevőn, s gyöngéden, végtelen tapintattal megfogta a lány kezét. Ez nem vette húzta el. A tárgyról nem esett több szó, de a fiatalember Tamás úgy érezte, hogy már csak mellszélességnyire van imádottjától, s csak rövid idő kérdése, hogy egészen beérje. A hátralévő idő a férfias vallomások ideje lesz, a teljes bemutatkozás idője bemutatkozásé. De amikor bevezetésnek olmo nagyokat hahotáz- va elbeszélte Elzának - egy kevés öngúnnyal csinosítva ki nevetséges szerepét -, elbeszélte az Otthon Körben esett kalandját, legnagyobb csodálkozására, a lánynak egy mosolya sem rozdült meg lány egyszer sem nevette el magát szépen ívelt piros szájával, szürke szeme is mosolytalan maradt. - Mennyit vesztett végeredményben? - kérdezte fenséges közönnyel tárgyilagossággal.- Kereken húszezret — mondta a diák. - Mint egy gróf.- Az egész nagyanyai örökségét?- Igen - mondta a diák.- Érdekes ember maga! Mennyi pénze van még a bankban - kérdezte Elza -, hogy ennyi hidegvérrel tudja elviselni ezt a csapást veszteséget?- Grófi hidegvérrel - mondta Tamás a fiatalember. - Egy fillérem nincs már.- Érdekes - mondta Elza, királynői tekintetét lassan körüljártatva a homályos, szűk helyiségben, mintha zászlaja alá akarná szólítani a cukrászdában összesereglett jobbágyait, hogy védelmezzék meg az elmebaj pártütése ellen. Szerencsére nem gyűlt össze elegendő fegyveres. Ismeretségük óta először történt meg, hogy Elza ajkáról, ha csak egy percre is, eltűnt a derű, a viliódzó, illatos szőke haj alatt homloka a fejedelmi homlok befelhősödött. - Csalódtam magában - mondta. Elza a lány A fiatalembernek elállt a szívverése. - Elzike!- Éretlenebb, mint amilyennek gondoltam - mondta a lány. Szerencsére a megbolygatott nyugalom már-i»mét csakhamar visszaköltözött arcára, melyről már iámét újra a régi, napfényes, rendíthetetlen derű sugárzott szét alacsony környezetére. - S maga családalapításra gondol? — kérdezte, biztató, komoly, meleg tekintetet vetve a fiatalemberre. - Ilyen éretlen fejjel feleségül akar engem venni? A diáknak elállt a lélegzete meglepetésében. - Feleségül? - dadogta. - Feleségül, Elzike? Erről még nem beszéltünk. Eszébe jutott, amit édesapja már annyiszor megjövendölt neki: hogy egyszer olyan végzetes ostobaságot fog elkövetni, amelyet «tér soha többé nem tehet jóvá. - Az istenért, Elzike - mondta, s ártatlan kék tekintetét az összenőtt, színtelen szemöldök alól megrettenve szegezte a lányra hát ez olyan súlyos bűn volt? Vagy azt akarta volna, hogy elhallgassam maga elől? Arra én képtelen vagyok.- Még csak az kellett volna! - mondta Elza.- Mert én magának mindent el akarok mondani magamról - kiáltotta Tamás, nagy, izzadt öklével az asztalra csapva.- Ráér - mondta a lány. - Nem olyan sietős. Majd mindent elmond idővel. Szóval leitatták? 298
