Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1957 - Elbeszélés
1957- Hát pornzo-----mondta Túrná*) boldogan. Tamás nevetett. - Természetesen mondta. A bank már újra ismét üres volt, ismét harmadszor is újítani kellett. Tamás A fiatalember szánakozva nézett a keselyűre, aki egy újabb ezrest számolt le a krupié kezéhez, ez ismét beváltotta zsetonra. - Kié az a nagy halom zseton a hatos helyen? - kérdezte a játékvezető a magasított karosszékben, az asztal végén. - A hátam mögött álló úré - felelte a kis büdös svábbogár Tamás hasa alatt. A bankár újra kiosztotta a lapokat. A kéz a A oo az ötös helyen volt, közvetlenül Tamás bal oldalán. - Ennyi Ez még életében nem ütött ennyit - mondta Surányi Rubinyi halkan Tamás háta mögött. - Híres rossz kéz. Egyébként civilben ügyvéd és országgyűlési képviselő, pillanatnyilag baloldali nézetekkel. Leül az asztalhoz, elpecheli az egész tablót tablót, s miután röhögve elvesztette a maga tíz koronáját, elégedetten hazamegy. - Csend - mondta valaki. A képviselő felborította a lapokat. - Hat - mondta rövid szivarjának kipöfögtetett felhője mögött. A bankárnak négye volt. Még egy lapot húzott a koporsóból. A keze reszketett. Megnézte A szomszéd szobából behallatszott a kiszolgáló pincér tányércsörgetése. A bankár megnézte a lapot, aztán fonákjával fölfelé az asztalra vágta. - Nyert - mondta a krupié rekedten. - Mennyi a tétje? - kérdezte Tamástól. - Háromszázhúsz - mondta a svábbogár, kis büdös füstfelhőt eresztve bocsátva ki fapipájából. A krupié három sárga százas zsetont és egy kék húszast dobott rá. Minthogy az asztal túlsó felén a maradék is ki volt téve, a bankár felállt. - Átvehető - mondta. Az új bankot Helyébe Kaiser, a kalapkirály ült be, 1200 koronás induló bankkal. Egy tömzsi Kopasz, kissé négyszögletes feje fénylett a lámpavilágban, franciásan nyírt pofaszakálla simára ki volt gereblyézve, s mint egy eleven fűszerszám szakadatíamd szünetlenül árasztotta magából a beléje rápermetezett kölnivíz illatát. Szakadozott gyors mozdulatokkal osztotta ki a kártyát.- Az egész 640 korona áll, kollégám? - kérdezte a játékvezető Tamástól.- Meg vagy őrülve? - súgta a háta mögött Rubinyi.- Áll? - kérdezte újra a játékvezető. Tamás el volt bűvölve a játékvezető figyelmességétől. - Áll - mondta boldogan, kivörösödött füllel. A bankár meg sem várva, hogy a poentőr felfedje lapjait, az asztal közepére csapott egy pikk királyt s egy káró nyolcast. - Nyolc - mondta a krupié rekedten. - Máskor szíveskedjék megvárni a poentőrt. - Az asztal körül más hangot nem lehetett hallani, mint a svábbogár pipájának szortyogó pöfékelését. Az 5-ös kéz felvette a lapját, egy ideig nézegette. - Ne tessék gusztálni! - mondta a játékvezető. A kéz maga elé terítette a lapokat. - Kilenc, nyert - mondta a krupié. Behúzta Tamás tétjét, s helyette 1280 koronát nyújtott át lapátján a fiatalembernek 500-as és 100-as címletű zsetonokban. Tamás az egészet visszarakta az asztalra. A krupié tovább fizetett, de a maradékból már nem jutott minden nyerő tétre. A kárvalottak halkan szitkozódva, ingerült tekinteteket vetettek a boldogan mosolygó diákra fiatalemberre. - Nekem is van egy újságíró barátom - mondta ez szeretetreméltóan bal olda287
