Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1957 - Elbeszélés
1957 li szomszédjának, aki egy egy nyírott bajszú pirospozsgás ifjúnak, aki egész pénzét elvesztette az első bankon, s most egyetlen nyerő tétre sem tudott tenni. - Ki az? - kérdezte ez rosszkedvűen, fehér fogait villogtatva.- Dr. Pollák a Pester Lloydtól.- Gondoltam - mondta az ifjú epésen. - Nincs mit dicsekednie az ismeretséggel.- Miért? - kérdezte Tamás ámuldozva.- A játékra tessék figyelni - mondta valaki a háta mögött. Gubányi Rubinyi is oldalba lökte. - A játékvezető szól hozzád. - Mi tetszik? - kérdezte Tamás szégyenkezve. - Tessék?- Az egész tétje áll, kedves kollégám? - « kérdezte előrehajolva a magasított karosszékben ülő sporthírlapíró. - Csak azért kérdem, mert az egymaga több, mint az egész a bank, tehát a maga mögött következő játékosokat, majdnem az egész tablót kizárja a játékból.- Isten ments! - kiáltotta Tamás szégyenkezve. - Szó sem lehet kérem arról, hogy én bárkit is kizárjak a játékból. Nem áll kérem, egy fillér sem áll.- Mondjuk, hogy tétek után? - ajánlotta a játékvezető. Tamás ezt nem értette. - Nem, kérem — kiáltotta -, semmi esetre sem. Egy fillér sem áll. A krupié lapátjára kapta, majd felnyújtotta Tamásnak a pénzt zsetonokat, ez a zsebébe csörgette őket. A bankár kiosztotta a lapokat. A banknak kilenc volt, a krupié söpört. A teremben csend lett. A krupié újra söpört. A bank még háromsaafcJMW* egymás után. Tamás meglepetten rondáik.......lill I l'lll i meg vette észre hogy szembm uilc, az 555 túlsó oldalán. A teremben hirtelen csend lett, csak a zsetonok csörgése hallatszott. Egy pincér egy fröccsöt hozott, s a bankár mögötti kis asztalkára állította. A krupié már újra söpört. - Ebből kimaradtál - mondta Rubinyi. Tamás az asztal túlsó oldalát figyelte; az l-es helyen egy simára borotvált, zsíros arcbőrű, kövér, monoklis úr mutatóujját mintegy szórakozottan rajta hagyja felejtette a maga elé tett zsetonján zsetonon, s valahányszor a bank nyert, egy észrevétlen ügyes moz ■ dulattal rántásául- gyorsan a tétet egy alig észrevehető rándítással, mely a legszemre- valóbb reflexmozdulatok között is megállta volna helyét, hirtelen elkapta a krupié lapátja elől. Megfigyelését'nem merte rögtön közölni Gubánvival Rubinvi’ nl cséré végül mégis rászánta magát s bíráljn i nil'll mrr y'fHlhpítrttn háborgását, iu illőid - Lauaa ezt / - mondta Tamás felháborodottan. - Miért ne láttam volna? - mondta Rubinyi. - Fritzi bátyánk a miniszterelnökségi sajtóosztálynak magas rangú tisztviselője volt-,-» mindenki tudja fólo, hogy veaztő tétjeit rendszeresen viflozaozip pántja u szerencse olykor előzékeny, de gyakran erőszakos markából. - S ezt miért engedik meg neki? — kérdezte Tamás hüledezve.- Mert tudják róla, hogy nem szeret veszteni - mondta Gubányi Rubinyi. Tamás oliiimorőon a fejét csóválta. - Micsoda kitűnő emberek vannak itt - mondta boldogan egy idő múlva. - Ha csupa ilyen tapintatos ember között lehetne élni. Két fröccsöt ivott meg csendes, tétlen beszélgetés közben, a svábbogár háta mögött állva, miközben a bank folyamatosan nyert, s-közbenészrevettc s a krupié előtt he2 88
