Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1957 - Elbeszélés
195 7- Kilenc nyert - mondta a krupié rekedten. Tamásnak húsz koronát fizettek ki a tétjére. - Nekem nem tettél? - kérdezte Rubinyi csodálkozva. - Nem szóltál - mondta Tamás. - De hisz az csak természetes! - kiáltotta Rubinyi felháborodottan. - A vesztő tétjeidben benne vagyok, a nyerőkben nem? — Tamás elpirult. - Dehogynem! - mondta. - Természetesen benne voltál. - A bankár újra osztott. A kéz feldobta a lapokat, újra ebben nyert. - Hát ebben? - kérdezte Rubinyi. - Ebben is mondta Tamás. Édes barátom, az csak természetes, hogy nem hagylak vízben - mondta Tamás túláradó szívélyességgel, s gyöngéden magához ölelte a sovány történészt. - Bennem megbízhatsz, nekem szerencsés kezem van - A jó kártyajárda A két ütés gyorsan elterjedt hírére a szomszéd termekből szobákból egyre több ember tódult be a terembe. Minthogy Tamás elfelejtette pénzét levenni az asztalról, a harmadik leosztás után, melyet ismét a poentőr nyert meg, már 160 koronája feküdt a zöld posztón. - Kié ez a pénz? - kérdezte a krupié. Tamás nem jelentkezett, nem tudta, hogy az övé. Rubinyi meglökte.- Rajta hagyod?- Igen - mondta Tamás, aki nem tudta, hogy mit hagy rajta és hol, mert a bankárt figyelte, aki nagy horgas orrával, ekífeugfó, felfelé kunkorodó áliával s apró szemével egy két marakodó tátott csőrű, reménytelen keselyűre emlékeztette, melyet nemrég figyelt meg az állatkertben etetés közben; egy másik, erősebb testalkatú keselyű minduntalan elrángatta előle a nagy darab véres lóhúst, melyet az ápoló eléje vetett. A bankot már szinte teljes egészében kivették, újítani kellett. Beöthy kivette előhúzta pénztárcáját, tíz darab százast számolt le a krupiénak. Ez átváltotta zsetonra. A bankár - Csendet kérek - mondta a játékvezető. Beöthy kiosztotta a kártyát. A poentőr nyert. - Nyertünk - mondta Rubinyi. Tamás elégedetten nevetett. - Ugye hogy szerencsés kezem van?- Vedd ki a pénzt pénzedet! - mondta Rubinyi. Tamás lenézett az asztalra. - Hol a pénzem?- Az a nagy halom zseton előtted — mondta Rubinyi.- Az nem lehet - mondta Tamás. - Én csak húsz koronákat tettem. - De be» bennhagytad az egészet a mindenkori nyereménnyel együtt, a krupié meg azt fizeti ki, amit lát - mondta Rubinyi. - 320 korona, a fele az enyém, 160 korona, negyvennel tartozom, nyújts át százhúszat.- Biztos, hogy az az enyém? - kérdezte Tamás.-Ne félj, ha vesztesz, el is vitték volna az egészet - mondta Rubinyi sápadtan. Tamás boldogan nevetett. - Jól van, bét vigyék - mondta. Kivette Előszedte pénztárcáját, egy százast, az utolsót, átnyújtotta a történésznek. - Csak százat kapsz, mert a húsz korona tétet nem adtad ide, igaz?- Köszönöm, hogy figyelmeztettél - mondta a történész keserűen. - Milyen jól tudsz számolni!- Csak szerencsém van - mondta Tamás szerényen.- Benn hagyod az egész pénzt? - kérdezte Rubinyi. 286
