Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1957 - Elbeszélés
1957 sápot szedett. Az új bankár ezer koronával indult. Hátul, a terem egyik sarkában a visszavonult vörös hajú bankár, egy ismert fővárosi ügyvéd a kosarakból kiborított pénzt számolta, az asztal körül egy tucat ember körözött, a lehulló morzsákra összefutó nyállal szájában nyálát szipogatva.- Most már maradjunk! - mondta Rubinyi a fiatalembernek a diáknak, aki húsz korona nyereséggel a zsebében, boldogan vigyorogva a terem kijárata felé indult. - Egyrészt mert én még vesztésben vagyok, harminc koronával lógok nálad ...- Negyven - mondta Tamás. - Nem baj.- Másrészt mert most Beöthy adja a bankot, s az a gatyáját is itt szokta hagyni - folytatta mondta Rubinyi, kéjesen remegtetve ádámcsutkáját, melynek lajtosét lejtéseit - minthogy eddig háttal állt neki - Tamás már hosszabb ideje nem kísérhette figyelemmel. - Ki ez a Beöthy? - kérdezte a fiatalember. Rubinyi összecsapta kezét végignézte. - Még azt sem tudod? A Király Színház igazgatója. Az új A Beöthy-bank hírére a szomszéd szobákból seregestül tódultak be a hiénák és a keselyűk az új játékosok. Akik már elvesztették a pénzüket, újítottak: minden második ember kölcsönkért kölcsönt szorzott a klub egyik fele kölcsönkért a másiktól, mely nem adott. Ami friss pénz mégis forgalomba került, azt javarészt a kör személyzete bocsátotta ki, a krupié, a fizető- és kiszolgáló pincérek, az in a szolgák, a borbély és a ruhatáros, akik megfelelő kamat ellenében öt koronától ötezer koronáig terjedő összegeket kölcsönöztek vendégeiknek törzsvendégeiknek. Az utcáról is bevetődött valamennyi friss tőke, a reggeli lapok éjjeli szerkesztői hozták a legfrisebb hírekkel együtt, vagy egy-egy vendégségből hazatérő közéleti férfi vagy egy későn fekvő polgár szállította be, aki még lefekvés előtt meg akarta keresni is felfrissítette olykor megbízható pénztárcájával a lankadó körforgalmat. - Bátran maradhatunk - mondta Rubinyi -, van itt pénz, ne félj!- Nem félek - mondta Tamás. - Miért? Mitől félnék?- Itt van Kaiser, a kalapkirály, az legalább ötezer koronát hoz magával - mondta Rubinyi -, másik ötezret pedig a krupiétól kaphat, az tízezer. Most futott be Szentirmai, a budapesti árvaházak igazgatója, annak 4o vm az is elhozott három-négyezret az árvaház pénztárából, valamennyi hitele is van. Beöthyt legföljebb háromezerre becsülöm, de az is pénz. Aubry kormányfőtanácsos már sokkal tartozik a krupiénak, de azért még két ezrest ki tud belőle vágni, ne félj!- Nem félek - mondta Tamás. A szomszéd teremből e pillanatban lépett be Elliot Smith, Az ősember eredete című munka világhírű szerzője még négy-öt más antropológus társaságában. Magánál a bakkasztalnál is már több őstörténész ült élénk beszélgetésbe merülve. Tamás annyira tisztelte inkognitójukat, hogy egyiket sem szólította meg, csak néha-néha hunyorított feléjük, je tapintatosan jelezve, hogy van, aki felismerte őket. Az első sorban állt most, közvetlenül az ülő játékosok mögött; hasa alatt összetöpörödött, szutykos, büdös kis öregember ült, aki svábbogárszerű, gyors, ijedt mozdulatokkal egykoronás téteket rakosgatott ki az asztalra. A játék megindult. A bankár leosztotta a lapokat. 285
