Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1957 - Elbeszélés
1957- De nekem elvesztettél ötven koronát!- Hatvanat - mondta Tamás. - Nem baj, nem számít. De minthogy nokod a te kontódra játszottam, az nem bizonyít az én szerencsém ellen.- Miért nem játszottál magadnak a magad kontójára is?- Hát lehet? - kérdezte Tamás. Hátrafordult. A fehér szakállas, tiszta öregúr már nem állt mögötte. Az asztal körül is egyre cserélődtek a játékosok, többen sietve elhagyták a termet, a szomszéd kártyaszobákból csak kevesen óvatoskodtak be, rajongó tekintetű, bizakodó lelkű férfiak, többnyire pénztelen emberok kibieok akik játék után a nyerő bankárnál majd ha visszavonul egy-egy kisebb, két- vagy ötkoronás kölcsönt szándékoztak felvenni. A bank már kilencszer ütött egymás után. Egy pincér egy fröccsöt helyezett a bankár mögött álló kis asztalkára, s elvitte az üres poharat. A fehér szakállas öregúr helyét Tamás mögött most Tisza István saját kezű gyilkosa foglalta el. - Játsszak magamnak is? - kérdezte Tamás.- Felőlem - mondta Rubinyi. Tamás kivette pénztrácáját. - Mennyit tegyek?- Amennyit akars* jónak látsz - mondta Rubinyi. - Nekem húszat. Tamás felváltott egy százast, tíz tízkoronás zsetont kapott érte, ebből feltett négy darabot. - Mennyi van a bankban? - kérdezte a bankár a krupiétól.- Körülbelül tizennégyezer. Rekedt mély hangju volt, néha alig lehetett megérteni, hogy mit mond.- Mennyi tét van? A krupié lapátját körüljártatta az asztalon, egy-egy nagyobb halom zsetonra ráütött, felborította. - Legföljebb nyolcszáz - mondta. - Nyolc-kilencszáz.- Azt le lehet adni - mondta valaki hangosan a bankár háta mögött.- Még ezt is meg fogja nyerni - mondta egy ülő játékos. A bankár ránézett. — Szeretném.- Nem elég magának tizennégyezer?- Nem - mondta a bankár. A kéz felborította feldobta a lapokat. A poentőmek hete volt. A banknak is. - Most mi történik? - kérdezte Tamás izgatottan. - Semmi - mondta Rubinyi. - Ha a bank most nem vonul vissza, akkor új lapokat oszt ki. De ez jó jól. Az rossz jel. Ankárt erősíti a bankárt.- Lehet igazítani - mondta a krupéi nagyon rekedten. Többen visszavették a tétjüket, mások hozzátettek. A bankár újra osztott. A poen- tőrnek újra hete volt, a bankárnak hatja. - Most mi történik? - kérdezte Tamás. — Nyertünk - mondta Rubinyi. - Nem látod, hogy a krupié már fizet? - Tamás oly hangosan nevetett, hogy többen figyelmesek lettek rá. A bankár visszavonult, kosarat kért. Két kis szalmafonatú lapos kosarat hoztak, a krupié az egyikbe a zsetonokat, a másikba a bankjegyeket dobálta. Sefe Ötven korona borravalót kapott. - Lehet a bankra licitálni - kiáltotta a játékvezető, egy volt sporthírlapíró, aki a tojás formájú asztal egyik végében egy magasított fa karosszékből ellenőrizte a játékot, s aki ezért a munkájáért a vonuló nagyobb nyerő bankoktól tíztől harminc koronáig terjedő 284
