Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1957 - Elbeszélés
1957 a fiamból. Ha valami baja van, vagy elmulasztja tesz róla a maga erejéből, vagy majd szól nekünk.-Azt ugyan lesheted, amilyen büszke, érzékeny fiú - mondta az újságíró. Tompáné a szalonban meet körülötte üldögélő három leánykori kérője közül azért választotta az orvost, a legjelentéktelenebbet és szürkébbet közülük, mert idejében megértette, hogy a maga könnyű szárnyú lebegésének szüksége van a józanság ellensúlyára; ezt sem az újságíróban, sem a kissé különc tudósban nem találta volna meg. Dr. Tompa, dr. Pollák és dr. Kiss még egyetemi diákéveikből ismerték egymást - Tompa és Kiss Pollák testi-lelki jó barátok is voltak -, s körülbelül egy időben kezdtek udvarolni Magdának, de ennek férjhezmenetele után barátságuk megszakadt, s csak hosszú idő egy vagy másfél több mint ogy évtized múlva után, majd’ egy évtized múltán köttetett új csomóba. A házasság ekkor még magtalan volt, Pollák és Kiss pedig már megválthatatlan agglegények. Mint egykor lánykorában, a fiatalasszony is szívesen látta maga körül régi udvarlóit, akiknek harmincévi hűsége még harminc óv után is bár még mindig megmelengette megzavarta asszonyi szívét, de egyben meg is nyugtatta: jól választott, amikor a legköznapibbat választotta közülük. Köznapi hibái voltak, melyeket el kellett tűrni, de Magdának is sok elnézésre volt szüksége, s ezt egyiküktől sem követelhette volna annyi joggal s kaphatta volna meg oly köznapi egyszerűséggel, tragikus bonyodalmak nélkül, mint attól, akinek ő is mogbooaá tett megbocsáthatott.- Tamásnak más kozolóoro bánásmódra van szüksége - mondta dr. Pollák. - Ideges alkatú embereket másképp kell kezelni, mint az olyan bivalytermészeteket, amilyen neked van.- Te tudod, hogy ideges alkatú?- Csak rá kell nézni —mondta dr. Pollák.- Ha ránézek - mondta az orvos -, egy makkegészséges kalapáenvotő bajnokot nehézsúlyú díjbirkózót vélek látni.- Mindig csodáltam, hogy tudsz boldogulni az orvosi pályán - mondta az újságíró ingerülten, s rózsaszínű orcáin kövér orcája vastag orra két oldalán kivörösödött az izgalomból. - Nincs semmi lélektani ismereted jártasságod, anélkül pedig nincs orvosi tudomány sem pont. Az orvos mosolygott. - A laikusoknak általában az a hibájuk, hogy önmagukból kiindulva diagnosztizálnak, holott minden beteget a saját mértékével kell mérni. Te kissé bolond vagy, már megbocsátasz, öreg barátom, s ennélfogva azt hiszed, hogy minden második embert a bolondokházába kell csukatni.- Nem rólam van most szó - mondta a-vezércikkíró szokatlan az újságíró ritka önmegtartóztatással. - Tamással törődj most, ne velem, felkiáltójel.- Semmi más baja nincs bizonyára, mint hogy még nem emésztette meg az Akácfa utcai kerületi rendőrkapitányságot - mondta az orvos, szemmel tartva a vezércikk- írót, s ősz pofaszakállát gereblyézve titokban elmosolyodott.- Micsoda? - mondta morogta Kiss professzor, s mellére ejtett fejét felütve, ttif váratlan gyorsasággal előrehajolt. Évek óta nem láttak tőle ilyen hirtelen mozdulatot, 267
