Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1957 - Elbeszélés
1957- Mi tűrés-tagadás uzorotom q gyomromat - mondta az újságíró fures et incendia rideo*, de a gyomromat szeretem. Alacsony termetű, köpcös, gömbölyded hasú úriember volt, simára borotvált rózsaszínű arccal, melynek közepes súlypontjára egy széles, pisze, vastag cimpájú orr nehezedett, nyergén fekete selyemzsinórra függesztett csíptető; a zsinór másik vége a kabát hajtókájának gomblukába volt erősítve. Gyors, folyamatos beszéde közben, nyilván ott, ahol - ha gyorsírónak gépírónak mondja tollba - bekezdést diktált volna diktál, jobb kezének közép kinyújtott hüvelyk- és mutatóujjával leemelte orráról a csíptetőt, és széles ívben meglengette a levegőben, egyidejűleg rövidlátó szemét a szemben ülő arca elé tolta; a mondat további során aztán a csíptető egy-két kisebb lengőgyakorlat után újra visszakerült a helyére. Annyira hozzászokott a gyors-éa-gép- íróknak való tollbamondáshoz, hogy az írásjeleket néha, az előadás sodrában az élőbeszédébe is bediktálta. - Képzeljék meglepetésemet vessző - mondta -, amikor a rám várakozó vacsora már megálmodott praeformált ízeivel ínyemben a szobába lépek, s magukat már asztal mellett pillantom meg pont, illetve vessző a mi kedvea nyájas ige» tisztelt vessző szeretve tisztelt háziasszonyunk pedig egyenesen az arcomba nevet pont. - Rövid, vastag karja s ugyanilyen combja volt, melyeknek élénk lejtésével, mozgatásával mondatainak szavainak értéküknél jóval nagyobb jelentőséget s meggyőző erőt tudott adni. A háziasszony még mindig kacagott, kis sima arca az ősz nagy fekete haja alatt lányosán kipirosodott a jókedvtől. - No ne izguljon már! - mondta. - Lássa, János mennyivel diszkrétebb, aztoikuoabb egy szóval sem ecseteli lelki kínjait, pedig ő is szereti a hatást. Most már elárulhatom: rászedtük magukat. Gyújtsanak rá, fél kilencre benn lesz a vacsora.- Mint egy tizenhét éves lány - mondta dr. Pollák a szobából nevetve kiperdülő asszony után tekintve. Ez maradékokból, szomszédoktól kölcsönvett húsokkal húsokból, a kamra kis tartalékaiból egy félóra alatt olyan vacsorát főzött, melynél jobbat az emberi gyomor egész történelmében is csak keveset tapasztalhatott. - Pent Bona rerum adversarum mirabilia** - mondta az újságíró vacsora után kezet csókolva a háziasszonynak. - Mint a minap egyik vezércikkemben kifejtettem vessző ami ma balszerencsének látszik vessző az a jövendő nemzedékek szemében esetleg egész más megvilágításban az egyetlen lehetséges szerencsés sorsfordulatnak fog feltűnni pont. A monarchia várható felbomlása egy új, egészségesebb európai rendnek vetheti meg az alapját.- Ki gondolta volna, hogy Pollák barátunkból maholnap ifjú, lobogó hajú forradalmár lesz - mondta az orvos, szelíden epés tekintetét az öreg vezércikkíró kopasz feje búbjára irányítva.- A vezércikk természete hozza magával - mondta az újságíró. - Azt írjuk, amit a körülmények óvatos mérlegelése alapján a lap olvasóközönsége olvasni kíván. A publicista saját meggyőződése másodrendű kérdés pont. Feláldozza önmagát egy nagyobb közösség érdekeinek pont. * a gazembereket és tűzvészeket kinevetem (lat.) ** a balszerencse haszna csodálatos (lati.) 263
