Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1957 - Elbeszélés
1957-Feláldozza? Ejnye no! - mondta az orvos mosolyogva. Az önfeláldozó publicista hangosan elnevette magát. A jó vacsora, az előző lelki megrendülés után, jókedvűvé tette. - Tudniillik így is lehet magyarázni - mondta, lekapva orráról és széles mozdulattal meglengetve selyemzsinóron függő csíptetőjét. - De meg úgy is, hogy ott szolgálok, ahol megfizetnek. Ez az utóbbi felfogás ugyan lelki alacsonyrendűségre vall, de ismerve magamat, én is inkább erre hajlok. Utálom az önzetlen cselekedeteket pont.- Csitt - mondta a háziasszony. - Megtiltom, Miksa, hogy önmagát rágalmazza. Egyébként is csütörtökön nem politizálunk. Egy este az Osztrák-Magyar Monarchia meglesz nélkülünk is. Dr. Pollák újra lekapta orráról a csíptetőt, s rövid, vankoo karját az-óg fold nyújtva, széle» ívben meglengette, tömpe ujjai között tartva az ég felé emelte. - Pedig, ha tudná!- Csitt, nem vagyunk kíváncsiak rá — mondta a háziasszony szigorúan.- Bírod ezt a zsarnokságot, Karcsi?- Én bírom - mondta az orvos szelíden, hangjában egy árnyalatnyi rejtett elégtétellel, melyet az asztal körül ülők közül csak Tamás nem érthetett meg. A szoba, melyben a szalon, hol ébenfa lábú, kis ébenfa oszlopokkal díszített, ate- csony zöld selyemplüssel bevont alacsony karosszékekben üldögéltek, s amelyet vastag szövetfüggönyök rekesztettek el a külvilágtól egy kristálycsillár szóródó fénye alatt, valóban alkalmasnak látszott arra, hogy néhány óráig egyedül utaztassa őket az űrben, a maradék emberi társadalom kísérete nélkül. A kék szivarfüstös légkörben azért maradt elég villanyos feszültség; a múltat, a személyesen ismert elhalálozottakat is szubodon beleértve, az urak szabadon kedvükre ócsárolhatták, anélkül, hogy a háziasszony megsértődött volna nevükben; úgy vélte, hogy haláluk után már nem árt nekik, ha megmondják róluk az igazat. Egy-egy rosszmájú megjegyzés, mely valamelyik elhalt ismerősét célozta meg, úgy meg tudta nevettetni, hogy a könnyei is kicsordultak, de élő ismerősre nem engedett rosszat mondani; egy ízben, amikor az újságírónak a vezércikkírónak elszaladt a szája, s nem bírta megállítani, úgy megharagudott, hogy apró öklével az asztalra ütött, s utána sírva kiszaladt a szobából. A politika, az eleven emberi érdekek főzőüstje, szintén nem tartozott kirítt volna a szalon bútorzatához bútorzatából.- Nagyságos asszony, nem lehetne a történelmi időkre való tekintettel ideiglenesen felfüggeszteni a cenzúrát? - kérdezte az újságíró a háziasazonytól amióta, akinek szemlátomást valamilyen bolhaelevenségű politikai szenzáció csipdeste a nyelvét.- Ellenkezőleg - szólalt meg Kiss professzor -, ellenkezőleg! A professzor hatalmas szál ember volt, akinek számára az ebédlőasztalhoz külön karosszéket állítottak, hogy kényelmesen elpihentesse benne tagjait; vacsora után Tamás, aki testi méreteiben, magasságra, vállszélességre körülbelül megközelítette a tanárt, a széket átvitte a szalonba, amikor is ahol is amire a professzor minden alkalommal óriási tenyerével hálásan megsimogatta a fiatalember tarkóját, vagy gyöngéden megveregette arcát. Egyébként mind szavával, mind taglejtéseivel meggondol264
