Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1957 - Elbeszélés
1957 rászdából. Megkövültén állt. Gyorsan visszalépett a virágkereskedésbe: nem akart olyasminek tanúja lenni - mint egy meztelen vetkőződő nőre leselkedő férfi amit a lány nem önként ad tudomására szolgáltat ki neki. Az üzletből újra rögtön kilépett az utcára: nem akarta, hogy az a látszata legyen, mintha leselkednék. A férfi kísérő időközben ** eltűnt a Margit körút hullámzó esti forgalmában. Elza háttal feléje hazafelé lépegetett. Nem szólította meg, nem is követte: halálosan szégyellte volna magát, ha esetleg zavarba hozza a lányt. De egy óra múlva nem bírta tovább, felrohant hozzá. Az ebédlő, amelyben ültek, két magasföldszintes ablakkal nyílt a Margit körútra. Mahagónifa pohárszék oszlopocskákkal, felül zöld üveges rátétekkel, négyszögletes nagy asztal, körülötte hat, zöld bársonnyal kárpitozott szék, zöld bársonyterítővei letakart dívány. A szoba ragyogott a tisztaságtól és az unalomtól. - Nos? - mondta Elza.- Tudom, hogy nincs jogom ahhoz ... - mondta Tamás.- Mihez? - mondta kérdezte a lány. - Fejezze be a mondatot!- Nincs jogom ahhoz, hogy kérdőre vonjam - mondta Tamás -, ne is úgy értse, kérem. Csak a magam helyzetét szeretném tisztázni.- Tegye! - mondta a lány. A diák sápadt volt, mint a fal. - Maga mással is randevúzik nyilvános helyeken. Véletlenül láttam meg egy órával ezelőtt.- Kivel? - kérdezte a lány.- Egy férfival. Nem tudom, ki volt, mert csak hátulról láttam, amikor kiléptek a cukrászdából.- A nagybátyámmal nagybátyám - mondta Elza, s mosolyában egy egész alpesi fenyőerdő gyantája illatozott, tekintetében egy tengerszem bőszítő ártatlansága.- Kolbach Sándor, Márvány utca 27. A diák felállt. Csend lett a szobában. - Főbe lövöm magam - mondta a diák.- Üljön vissza! - mondta a lány. - Még ne lője magát főbe! Én más férfiakkal is mutatkozom nyilvános helyeken, azokkal tudniillik, akiket apámnak már bemutattam. Megesik, hogy egyikkel-másikkal elmegyek kávéházba vagy moziba, nyáron esetleg kirándulásra, de ez utóbbira többnyire nagyobb társaságban. Azt már tudja elmondtam, hogy azelőtt teniszeztem, ugyancsak férfiakkal. S hogy mindent tudjon rólam, még azt is elárulom, hogy az igazgatóm iroda után, amikor mindketten úgy érezzük, hogy mozgásra van szükségünk, néha hazáig szokott kísérni a budai Duna-parton. Tamás elvörösödött. - De velem nem akart kijönni a Duna-partra!- Nem — mondta a lány. - Mit szól hozzá?- S az igazgatóját bomu ismeri a papa?- Nem - mondta a lány. - Nem ismeri. De ez nem rajtam múlik, hanem őrajta, aki, úgy látszik, összeférhetetlennek tartja az állásával, hogy egy szabómester házához járjon.- Udvarol magának? 257
