Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1957 - Elbeszélés
1957- Igen - mondta Elza, s az arcán oly végtelen derű, nyugalom s megbízhatóság tükröződött, hogy az ember számolatlanul is rábízta volna minden álmát s gondolatát. - Tapintatlanságnak tartom tőle, s erre már több alkalommal figyelmeztettem is. De az állásomat nem hagyhatom el emiatt, mert rá vagyunk szorulva a keresetemre. Meg kell azonban mondanom, hogy nem él vissza a hatalmával. Tamásnak zúgott a feje. Rövid idő múltán a papa is bejött, az ingujjas férfi, aki ajtót nyitott neki. Tapintatos mintájú, frissen kivasalt szürke öltönyt viselt, dupla gallért, csíkos kék selyem nyakkendővel, kerek keményített kézelőket, melyek pontosan egy centire álltak ki a kabátujjak alól, gombos fekete egészcipőt; tiszta és korrekt volt, mint egy kirakatbábu, csak a vastag, piros véreres orrát s az apró ravasz szemét nem tudta kioscr-élm becserélni újabbkolető divatosabb s diszkrétebb színű cikkekre árura. Választékos modorban mozgott s társalgóit. - Mi az édesapja a diák úrnak? - kérdezte. - Orvos? Nagyon szép. Azok mostanában ugyebár szépen keresnek? A diák úr is hasonló pályára készül? Nagyon szép. Én is studíroztattam volna a lányaimat; tessék elhinni, főképp az Elzát, ha nem jutok olyan korán özvegységre. Szegény boldogult feleségem is művelt családból származott, Moser Lajosnak, a Váci utcai Molnár és Moser illatszerész testvérének öccsének volt a lánya, talán tetszik ismerni a családot, az is mindig olvasott esténként, ha végzett a háztartással. Legyen máskor is szerencsénk! — Az apám egyszerű ember - mondta Elza az előszobában, amikor kikísérte vendégét. — Tizenkét éves kora óta dolgozik. Viszontlátásra. Majd felhívom telefonon, ha látni akarom. Tamást ez a látogatás felkavarta, de egyben teljesen le is csillapította mindig aggá- lyait, Elza emberi értékeit illetően pedig talán még jobban fel lelkesítette, mint előző napi együttlétük a Modern kávéházban. Most már fülig szerelemes volt, a lány egyetlen szavára a halálba indult volna. Felfedezett ugyan egy-két ellentmondást a lány Elza szavaiban, például állása összeférhetetlenségét Tamásnak azzal a kívánságával, hogy vele Tamással nyilvános helyen helyeken randevúzzon, holott ugyanakkor az apjának már bemutatott fiúkkal moziba meg kávéházba jár, de ezt a nét logikai gyengeséget egy elnéző mosollyal s egy nárkdnyölő lovagi mozdulattal a női bájak és varázsok műfajába sorolta be utalta. S hogy a saját tulajdon nagybátyjával meggyanúsította, az a Margit híd közepére érve, ahol eszébe jutott, egyenesen hangos hahotára fakasztotta. Mindössze az apa emléke nyugtalanította; a vastag piros orr s az apró, ravaszul pislogó szem. (Itt most egy 3-4 oldalnyi egész rövid, vázlatos leírás következik Tamás hazafelé való útjával kapcsolatban, a pesti utcáról, az ország állapotáról, politikai körülményeiről; ezt pusztán emlékezetből nem tudom megcsinálni.) * A Nyugati pályaudvar előtt egy utcai razziába került bele. A Már néhány pillanattal előbb félre nem érthető figyelmeztetést kapott: a pályaudvar előtt hullámzó sűrű tömegből hirtelen többen kiváltak, s futva elindultak a Vilmos császár út felé, egy Ta258
