Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1957 - Déry Tibor és társai tárgyalásának jegyzőkönyve. 1957. október 25-november 5. Részletek
1957 Györggyel való viszonyomról is. A nyilatkozat ezen része tévedésen alapszik, ui. rosszul történt az olasz nyelven írott cikk magyarra való lefordítása. Az olasz szövegben noticia olasz szó magyarul hírt jelent. Arról van szó ui. a cikkben, hogy Lukács Györgyről csupán azok a híreim vannak, amik a hivatalos lapban is megjelentek. A tárgyalás kezdetén felolvasott Togliatti-cikkre vonatkozóan előadom, hogy ez a cikk sorba vesz egy csomó írót és mindegyiket a legélesebben bírálja. Egyedül az én esetemben mondja azt, hogy az én írásom az „írástudók hangja”. A cikk az írástudó szót szerintem megbecsült hangon használja. Miután a cikk ezt a megbecsült hangot csak az én esetemben használja, ezért hoztam fel, illetve említettem meg ezt a cikket védelmem szempontjából. VÁDLOTT az írószövetség közgyűlésére vonatkozóan az alábbi vallomást teszi: az elnökség október 23. óta a tagság beleegyezése nélkül intézkedett és bocsátott ki felhívásokat, amelyeket a tagság csak utólag tudott meg. Arra jöttünk rá, hogy meg kell ismertetni az elnökség munkáját a tagsággal, és engedélyt kértünk, hogy az írószövetség közgyűlését megtarthassuk. A közgyűlés napirendjébe került Bölöni [György] és Illés Béla már a közgyűlés előtt megtett nyilatkozata is. Bölöni cikke elég szerencsétlen volt, mert a magyar írók nevében beszélt, holott az írók 98%-a az elnökség álláspontján volt. A közgyűlést nem döntően azért hívtuk össze, hogy elhallgattassuk azokat, akik a magyar írók nevében más hangon beszéltek, mégpedig az elnökség álláspontjától eltérő hangon. A taggyűlés beszámolója előtt az elnökség megbeszélte a főtitkárral, hogy mit tartalmazzon a beszámoló. Az előzetes megbeszélésen nem voltam jelen, csak a közgyűlésen. A Gond és hitvallás elfogadásáról szóló elnökségi ülésen nem voltam jelen. Az előbb említett taggyűlésen volt egy felszólalásom is. TANÁCSVEZETŐ vádlott elé tárja Nyomozati Iratok 4. kötet 257. és ezt követő oldalakon elfekvő december 28-án az írószövetségben elmondott beszédét. VÁDLOTT. A beszédet saját elhatározásomból írtam, álláspontom szerint ugyanazok a hibák jellemzik, mint általában november 4. utáni magatartásomat. A beszéd lényege az ellenforradalom fel nem ismerése és a Kádár-kormány el nem ismerése volt. Solohov szovjet író akkori álásfoglalását igazságtalannak tartottam és igyekeztem bebizonyítani, hogy a magyar írók nem voltak tudatos ellenforradalmárok. Megsértődtem Solohov azon állításán, miszerint a magyar írók közül sokan belesodródtak az ellenforradalmi cselekményekbe. Azt tartottam, amit már ma helytelenítek, hogy mi nem sodródtunk az ellenforradalomba. Nyilatkozatomban azt is mondottam, éljünk azzal a lehetőséggel, hogy ha nem írhatunk szabadon, akkor írjunk az íróasztal számára. Ez valamiféle írósztrájk akart lenni. Most már látom, hogy a népi országban, ha a nép érdekében jár el az író, nem írhat az íróasztalnak. December 28- án már elhangzott a kormánynyilatkozat, tisztán kellett volna látnom, hogy ez már csak azért is ellenforradalom, mert a Sz[ovetjet]U[nió] ellen irányul. A közgyűlésen jelenlévők közül a háromnegyedrész az elnökség álláspontján volt, tehát a többi író 200
