Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1957 - Déry Tibor és társai tárgyalásának jegyzőkönyve. 1957. október 25-november 5. Részletek
1957 tévedése engem is befolyásolt. Azt viszont elismerem, hogy tekintélyemnél fogva az én álláspontom nyilvánvalóan befolyásolta a többi írót is. Mindnyájan megtévedtek voltunk, nemcsak a parasztpárti Veres Péter, hanem a kommunista Zelk Zoltán és még több kommunista író is. Elismerem, hogy módomban állott volna felismerni az események jellegét. TANÁCSVEZETŐ kérdésére a VÁDLOTT. Április 20-án kerültem előzetes letartóztatásba, és lakásomon a házkutatás is aznap történt. TANÁCSVEZETŐ megállapítja, hogy az előzetes letartóztatásról szóló határozat április 25-i keltű, a letartóztatás április 2l-én lett foganatba véve, a házkutatási jegyzőkönyv szintén április 21-i keltű. VÁDLOTT még a következő kiegészítő vallomást teszi. Elhatározásom az volt, hogy csak azoknál a cselekményeimnél védekezem, amelyekben nem érzem magam bűnösnek, nem tudom, hogy vallomásomban ragaszkodtam-e ezen elhatározásomhoz. Ott kívánom tisztázni magam, ahol véleményem szerint téves vád ért. Ilyen vád az, hogy bármikor is meg akartam volna dönteni a népi demokratikus államformát. Igyekeztem bebizonyítani, hogy sok tévedésem ellenére bennem soha nem volt az, hogy államom kárára legyek. A vád, hogy meg akartam dönteni a népi demokratikus államot, mélységesen érint. Nem volt egy percem sem, amikor kárt akartam tenni az államnak. VÁDLOTT sírva és megtörve tette meg ezen vallomásának utolsó mondatait. A vizsgálatról akarok még valamit szólni, mégpedig azt, hogy a vizsgálat során a hatóságok a szocialista törvényességet a legmesszebbmenően betartották. Fogságom alatt a legnagyobb humanitást tapasztaltam, és ez is egyik oka volt annak, hogy rájöttem a tévedésemre. 2 hónapja kivettek a cellából és egy külön szobába tettek, mert a cellában idegrohamokat kaptam. Ha nem visznek ki, ma már nem a vádlottak padján, hanem a tébolydában ülnék. Azt, hogy itt normálisan összefüggésszerűen beszélek, azt ennek a humanitásnak köszönhetem. A vizsgálat során hallatlan gyöngéd tapintatosság nyilvánult meg felém a hatóságok részéről. 95 éves beteg anyámmal levelezést tudtam folytatni fogságom alatt és a levelek útján értesítettem, hogy én jelenleg külföldön utazom. Ezt a lehetőséget emberségesnek tartom, s ezért hálámat fejezem ki a vizsgáló hatóságok felé. A NÉPBÍRÓ kérdésekre a VÁDLOTT. Október 23-án a tüntetéseknél egy helyen láttam, hogy kivágják a Magyar Népköztársaság címerét a zászlóból, nem tettem semmit ennek megakadályozása céljából. Azt nem láttam, hogy vörös zászló égetés is történt volna. Nem vettem észre, hogy az én eljárásom törvénytelen lett volna, mindenesetre azt igen, hogy mindenképpen pártszerűtlen volt. Az 1953-as (sic!), majd az ezt követő egy-két évben lezajlódott konstrukciós perek megzavarták tisztánlátásomat, s ez zavart meg engem később is. Az október 23-i és 26-i írószövetségi kiáltvánnyal egyetértettem, úgy emlékszem, hogy az október 26-i határozatban nem volt szó a semlegességről. Helytelenítettem a semlegességet, de meggyőződésemnek nem adtam kifejezést. Az írószövetség felhívásának 5. pontjában van szó a parasztság önrendelkezéséről. Én nem védem ezt a pontot. Egyébként 201
