Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1957 - Déry Tibor és társai tárgyalásának jegyzőkönyve. 1957. október 25-november 5. Részletek
1957 Lakos Péterné Szabó Sándor Bíró Mihály Déry Tibor I.r. vádlott Zalán Kornél I-IVr. Fehér Kálmán népbírák dr. Szayly István jegyzőkönyvvezető Krémer Miklós II-III.r. meghatalmazott védők Bánki Mária és Puskás Róbert magnetofonkezelők A TANÁCSVEZETŐ a tárgyalás megnyitása után megállapítja, hogy a megidézettek megjelentek. DÉRY TIBOR elsőrendű vádlott az alábbiakban folytatja 1957. évi október hó 25. napján már megkezdett vallomását: A népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés bűntettében hangsúlyozom, hogy nem érzem magam bűnösnek. November 4-e után egész viselkedésem a tévedések sorozata volt. Nem akarom azt a benyomást kelteni, hogy menteni próbálom magamat, azonban az előbb említett vádpontban nem értem, miért volnék bűnös? Igazságtalannak érzem ezt a vádat, tehát azt, hogy a népi demokratikus államrendet akartam megdönteni. Azt elismerem, bár az akkori időkben nem láttam elég tisztán, hogy november 4-e után proletárdiktatúra a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány nélkül nem lett volna lehetséges. A Népbírósági Tanács beszerezte Togliatti cikkét és a TANÁCSVEZETŐ ismerteti. VÁDLOTT. A vádirat nem tudom, milyen írásaimra gondolt, amikor csak a rendszert lekicsinylő és csak a hibákat kereső álláspontomra utalt. Igyekszem feleleveníteni emlékezetemet, de mindenképp arra a meggyőződésre jutok, hogy munkásságom nem volt ilyen egyoldalú. Fontosnak tartottam a bírálatot, de írtam olyan művet is, ami életünk pozitív oldalait mutatja be és főleg az eredményeit. Ilyen a Simon Menyhért születése kisregényem is és az ebből készített film. Ilyen pozitív írásnak tartom Bálint [elindul] című munkám, [amelyben] leírtam 1945-ös élményeimet és ezzel kapcsolatban egy illegális kommunista csoport harcát. A november 4-e utáni cselekményekre vonatkozóan a vádlott az alábbiakban folytatja vallomását: Angyal [István] november 4-e után egy ízben felhívott telefonon. Egyébként előadom, hogy őt egyszer láttam kb. 2 évvel ezelőtt, azóta nem láttam egyszer sem. A most említett telefonbeszélgetésből az volt a benyomásom, hogy Angyal egy fegyveres csoporthoz tartozik, de ezt velem nem közölte. Megkérdezte tőlem, a fegyveres harcokra vonatkozóan, hogy mi a teendő és hogyan járjon el a jövőben. Mondtam neki, hogy a további fegyveres harc esztelenség, és azt is, hogy ő egy jó kommunista író, rá még szükség lehet. Nem beszéltem meg vele azt, hogy november 12-én az írószövetségben találkozunk. November 12-én két idegen emberrel beszéltem az írószövetség lépcsőházában, nem emlékszem, hogy ezek Angyal és Szirmai [Ottó] voltak, miután Angyalt összesen egyszer láttam. Egyébként később feltűnt nekem, hogy Szirmai nem is tagja az írószövetségnek és mégis igen sokat megfordul ott az októberi napokban. Figyelmeztettem 197
