Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1957 - Déry Tibor megjegyzései a vádirathoz
1957 met, felolvashatja-e a párttaggyűlésnek, én és Karinthy azt mondtuk: igen. 3. Rajtam kívül még 6-8-an nem vontuk vissza. Emlékszem: Benjámin, Zelk, Aczél Tamás, Szervánszky Endre (zeneszerző), (talán Erdei Sándor?). Erről egymás közt beszélgettük, lehet, hogy egyszer Losonczyval is beszéltem erről. Be sem hívtak a pártba, már csak [a] KEB-nél, nagyaktíva után szólítottak fel visszavonásra. 4. Semmiféle, a jövőre vonatkozó tervről nem beszéltünk. Nagy I[mre] sérelmeit panaszolta, az ország állapotáról beszélgettünk. Szervezett megbeszélés nem volt, vacsora utáni feketére találkoztunk, mint régi ismerősök, gyakran politikailag egészen közömbös ismerősök jelenlétében. (Karczag Imre és felesége, Bernáth Aurél, Illyés Gyula feleségeikkel, talán mások is, l. feleségem piros naptára.) Februártól szeptemberig, azaz hét hónap alatt a vád szerint összesen tízszer találkoztam, akkor sem mindig ugyanazokkal, ez több társadalmi érintkezésnél? Soha szóba sem került Nagy jövőbeni pol [itikai] szereplése, én őt egyébként sem tartottam posszibilisnek (l. jkv.). Soha semmilyen megbízást, feladatot nem kaptam senkitől, ha volt terv, én nem voltam beavatva (l. jkv.). 5. A levélben - ellentétben Nagy vallomásával - nem a Petőfi-köri beszédemre történt utalás. Hogy mi volt a nézeteltérés, nem emlékszem. Talán a jelenlevők: Karcza- gék, Losonczyné? (I. jkv.) „Nyilvánosan” csak az egy Petőfi Körben mondtam véleményt a vezetésről, soha egyebütt. 6. Senki sem tudott róla, véletlenül találkoztam Újságíróklubban az egy asztalnál ülő Haraszti, Losonczy, Benjámin és Zelkkel és néhány kész oldalt felolvastam mind a négyüknek a mindig zsebemben lévő jegyzetfüzetemből, ahogy általában minden írásomat felolvasom barátaimnak, mielőtt közzéteszem őket. Semmilyen megbeszélés nem volt, tehát beleegyezés sem. 7. „... a szabadság hiánya ...” De folytatódik: a szocialista rend által fegyelmezett szabadság stb. Másutt is hivatkozom szocialista meggyőződésemre... „Azt hiszem, Leninre is, vagy a lenini eszmékre.” Eszmék rendszerét bírálat tárgyává „:...mint ahogy a XX. kongresszus is azt tette (pártdemokrácia, demfokratikus] centralizmus, bírálat elfojtása). - Egyébként az egész beszéd jóvátehetetlenül rossz, nem védem, tévedéseim, vétkeim közül a legnagyobb, csak azt szeretném bizonyítani, hogy nem a népi demokráciát akartam vele megdönteni, hanem a hibák (és forrásuk!!!) ellen küzdeni. Ezt mutatja, hogy (talán az utolsó előtti oldalon) hosszan védem az alsóbb kádereket, sőt még a vezetőséget is. 8. Nem tagadtam, csak az irodalomét. Az elején beszélek a „kétségbevonhatatlan eredményekről”. 9. „Szerkezetbeli hibákról ...” A személyes felelősség, a lelkiismeret kérdésére gondoltam. Arra, hogy például Horváth Márton és Darvas jobb meggyőződésük ellenére voltak kénytelenek egy álláspontot képviselni, mert nem volt jogukban pártfunkciójukról lemondani. Az egész beszéd tulajdonképp erről szól. Számtalan ember került így lelkiismereti válságba, pl. az erőszakos tsz-fejlesztés, a normaemelések, az életszínvonal-kérdés stb. idején. 10. „48-as ifjúság.” Ez forradalmi ifjúság volt, tehát nem az ellenforradalmat akar173
