Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1957 - Déry Tibor megjegyzései a vádirathoz
1957 tam példájával buzdítani. Az ifjúságot fel akartam rázni közönyéből (fásultság, jam- pecség), s a hibák elleni harcra indítani. De nem erőszakra, mint ahogy a 48-as if [jóság] sem erőszakos megoldásra készült. Amikor október 27-én vagy 28-án felhívást olvastam a Rádióban, először a megdöbbenésemről szóltam, de aztán vállaltam a közösséget az ifjúsággal, mert akkor még - és még sokáig - szocialista felkelésnek tartottam (elsősorban a munkás-paraszt származású diákság részéről). A vádirat egyébként meg sem említi a Rádiófelhívás végső célját: a lincselések elleni tiltakozást. 11. A Petőfi Kör 4 hónappal oktfóber] előtt volt. De két héttel előtte volt a Rajk- temetés, százezer emberrel, izgató beszédekkel ugyancsak a hibák ellen. Ezeket még ma sem ismerem, mert szept. 9-től okt. 2l-ig külföldön voltam. 12. N[agy] rehabilitálva volt. Tévedés. Okt. 23-án éjjel beszéltem utoljára Naggyal (telefon). Amikor 27-én [a] Pártházban még egyszer találkoztam vele, csak köszöntünk egymásnak. 13. Nem emlékszem, hogy részt vettem volna akár tanácskozásban, akár fogalmazásban, sőt inkább úgy emlékszem, hogy nem. De utólag mindenképp egyetértettem vele. 14. Nem vettem részt a megfogalmazásban. Talán 20 percig tartózkodtam a szobában, de végig némán, a vitába nem szóltam bele. Azt hiszem, Losonczy azért vitt oda, hogy írói stílusommal pátoszt adjak a beszédnek. A beszédet elkészülte után sem ismertem meg. (Tanú: Gimes, aki mellettem ült.) 15. „Börtönfalak vérből és hazugságból: a konstrukciós perek.” Kilopták lábunk alól az országot: ez bűnösen rossz! De a beszédet 27-én vagy 28-án írtam, amikor még sok joggal azt hihettem, hogy a hibák ellen tört ki a felkelés, ha voltak is aggasztó jelenségek. De épp ezek ellen írtam a felhívást, s hogy ennek akkor békéltető, nyugtató jelleget tulajdonítottak, bizonyítja, hogy Hámos az Ir[odalmi] Ujs[ág] nov[ember]i számában vezércikknek akarta hozni. (L. Hámos tanúvallomása.) ló. Nem az „általam”, hanem az utca által bűnösnek tartott személyeket, hogy épp ezáltal akadályozzam meg az utcai ítéleteket. 17. L. jegyzőkönyv. De tudtommal egyik sem dolgozott. 18. Számtalan gyárba hívtak, a Beloianniszba már többször. Ide végül egyszer elmentem, de csak gazdasági kérdésekről beszélgettünk. (L. jkv.) A MÉMOSZ-ba töb- bedmagunkkal mint írók, megfigyelők mentünk el, a munka felvétele volt a napirend, nem szándékoztam felszólalni, de rögtönzött, soron kívüli felszólalásom, amelyben élesen tiltakoztam a „Szabad Európa” uszításait dicsőítő egyik szónoka ellen, világosan mutatja - november 2-án! hogy nem az ellenforradalmat, a restaurációt támogattam. (Tanúk: Benjámin, Háy, Vértes György.) Felszólalásom a jelenlévő néhány kisebb reakciós csoportban akkora vihart váltott ki, hogy Háy szükségesnek látta védelmemre felszólalni. 19. A Vasasba is mint írók, megfigyelők mentünk el. Örkénnyel és Horváth Zoltánnal. Nem akartam felszólalni, de a végén az egész gyűlés a nevemet kiáltozta, nem tudtam kitérni. (Tanú: Örkény.) Bár a jegyzőkönyv hitelességében nem kételkedem, 174
