Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1957 - Levelek a belügyminiszterhez és a legfőbb ügyészhez
1957 dolatmenetemben. S noha ellene voltam a semlegességnek s a Varsói Szerződés felbontásának (ez korábbi dolog), de nem szólaltam fel s nem tettem ellene semmit. S még december 28-a után is, noha sehol nem szerepeltem, fenntartottam magamban régebbi álláspontomat. Őszinte, legmélyebb meggyőződésem az, amit itt leírtam. Tévedéseimért vállalnom kell a felelősséget. De van egy kérésem. Nagyon megszenvedtem máris. 63 éves vagyok, s nagyon beteg. Majdnem 40 évvel ezelőtt nem gazdasági kényszerből, hanem önként, meggyőződésből lettem kommunista. Ha voltak ez alatt az idő alatt valamennyi érdemeim, az a kérésem Belügyminiszter Úrhoz, mint a párt Politikai Bizottságának tagjához, támogassa azt a kérésemet a pártnál, hogy kegyelmezzenek meg nekem. Elmebeli állapotom, amint az nyilván az orvosi jelentésekből is látszik, olyan, hogy a börtönkörülmények között akár egyik napról a másikra elpusztulhatok. Ha hazamehetek, csak a feleségemnek s anyámnak akarok élni. A párt minden feltételét eleve elfogadom. Otthon, azt hiszem, hosszabb-rövidebb időn belül rendbe tudnék kerülni, s akkor még meg szeretném írni a Felelet még hátralévő két kötetét, s talán még hasznára tudnék lenni a pártnak. Anyám 95 éves, tíz éve nyomja az ágyat, egyetlen testvéröcsémet a németek Auschwitzban megölték, én tartom el, nincs több élő rokona, s most esetleg úgy haljon meg, hogy a másik fiát börtönben vagy tébolydában tudja? Könyörületet kérek. S kérem Önt, hogy segítsen kérésemben. Szeretnék még a pártnak hasznára lenni. Budapest, 1957. augusztus 18-án. Déry Tibor A Legfőbb Ügyészségnek Igen tisztelt Legfőbb Ügyész Úr! Mindenekelőtt közölni akarom, hogy most, amikor ezt a levelemet írom, józan ítéletem eszem és ítélőképességem teljes birtokában vagyok, tehát minden szavamért felelek. Szeretnék röviden írni, hogy ne vegyem el az idejét. Rossz állapotban vagyok, tehát bocsásson meg, ha ez esetleg nem fog sikerülni. Egyidejűleg írtam a Belügyminiszter Úrnak is. Ez a levelem alig tér ki személyes részletekre és szinte teljes egészében arról szól, hogy lelkiismeretem szerint miben vétkeztem. Nem ismerem a törvényeket, nem tudom, hogy mi minősül bűncselekménynek, ezért csak lelkiismeretem szerint tudok ítélkezni magam fölött. Természetesen a vizsgálat is tájékoztatott annyiban, hogy felhívta figyelmemet bizonyos dolgokra, s általam ismeretlen adatokat szolgáltatott az októberi-novemberi coomónyek re eseményekhez. Itt most a Belügyminiszter Úrhoz írt levelemnek csak a leglényegesebb részleteit akarom megismételni. Elsősorban a végső következtetést: hogy súlyosan vétkeztem. Életem több korszakában rossz kommunista voltam, nemcsak gondolatban véltem vétkeztem a párt ellen, hanem cselekedeteimben is. De Önnek is felhozom egyetlen mentségem: az[t], hogy a Rajk-per s az utána következő perek, melyekben sosem 140