Botka Ferenc szerk.: Három asszony. Déry Tibor levelezése feleségeivel Pfeiffer Olgával, Oravecz Paulával és Kunsági Máriával (Déry Archívum 11. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 1995)

BEVEZETŐ Déry Tibor háromszor nősült. Összeállításunk elnevezése erre a körülményre utal, rájátszva az író Két asszony című elbeszélésének címére. Igaz - csak annak külső hangzásában: hiszen abban az író édesanyja és harmadik felesége áll aszszonyként a megnevezés mögött. Az alcímben is bizonyos mértékig magyarázkodásra kényszerülünk. A „levelezés" kifejezés általában kölcsönös, egymásnak többé-kevésbé felelgető írásokra vonatkozik. Ilyenek azonban csak Pfeiffer Olgától és Kunsági Máriától találhatók. A második házasságból csupán a férj levelei maradtak ránk. S valamiképpen a „többé-kevésbé" meghatározást is indokolnunk kell. Az emigrációval járó gyakori költözködések, majd a hazatérést követő viszontagságok, továbbá a háború és a „nehéz évek" hányattatásai nem kedveztek a levelek megmaradásának. Jelentős részük elveszett vagy legalábbis lappang. Be kell tehát érnünk azzal, ami fennmaradt: a sok-sok válasz nélkül maradt híradással vagy olyan válaszlevéllel, amelynek előzményét sajnos hiába kerestük. Ez a hézagosság eléggé nehéz feladat elé állított bennünket, amikor a szerkesztés egyetlen ésszerű formáját választva, időrendbe kívántuk sorolni az előttünk lévő kézirattömeget: folyamatosságuk hiánya mellett ugyanis jelentős részük még keltezetlen is. Bizony, egyfajta logikai játéknak beillő művelet volt, amíg egy-egy apró hír vagy utalás nyomán megtaláltuk azt a fogódzót, amelynek segítségével konkrét időponthoz sikerült kötni az addig csupán „lebegő" sorokat. Ez a nyomozómunka, a levelek mögött lévő élet-tények rendszerbe szedése egyébként jól érzékeltetheti munkánk voltaképpeni célját: a minden eddiginél részletesebb és hitelesebb írói életrajz előkészítését. A házasságok boldog percei vagy keserves konfliktusai nem önmagukban voltak érdekesek számunkra, hanem közvetett hozadékukban; abban, ahogyan a bennük megörökített élmények és tapasztalatok idővel művekké lényegültek. A munka jelenlegi szakaszában azonban a levelek szövegei álltak figyelmünk középpontjában: közlésük különböző formai vonatkozásaitól - tartalmuk, célzásaik megfejtéséig és magyarázatáig. Közreadásukban azt a már kipróbált gyakorlatot folytattuk, amely Déiy Tibor és Illyés Gyula levelezésének sajtó alá rendezése során kialakítottunk. (Ld. „Kedves Tiborkám!" „Drága Gyuszikám!" In: „Költő, felelj!" Szerk. Tasi József. Bp. 1993. 86-155.) Ennek megfelelően: a keltezéseket - miután közreadásunk elve az időrend egységesen a levelek élére emeltük ki, függetlenítve magunkat a levélben fellelhető helyüktől. Ezzel egyidejűleg a keltezés formáját is egységesítettük (teljes évszámot és a hónap elnevezésének rövidítését használva), s szükség esetén kiegészítettük azt az eredetiben elhagyott helység megnevezésével is. A közreadás hitelessége érdekében azonban - ha volt - a keltezésnek a levélíró által használt alakját is megismételjük: egységesen a levelek végére helyezve azt.