Botka Ferenc szerk.: Három asszony. Déry Tibor levelezése feleségeivel Pfeiffer Olgával, Oravecz Paulával és Kunsági Máriával (Déry Archívum 11. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 1995)

A szövegeket a maguk teljességében, kihagyások nélkül közöljük, csupán egykét írásjel javítását vagy nyilvánvaló elírás kiegészítését engedtük meg magunknak, s az olvashatóság érdekében feloldottunk néhány rövidítést (például d.e., d.U., kb., pl.), illetve betűkkel írtuk ki azokat a számjegyeket, amelyek nem egyértelműen mennyiségi viszonylatok kifejezői (például 1-2 nap helyett egy-két nap stb.) - A magánhangzók ékezésében az érvényben lévő akadémiai helyesírás szerintjártunk el. Jegyzetelésünk a hagyományos gyakorlat szerint egy-egy név vagy szó azonosítását, bizonyos, ma már elhomályosult vonatkozások megvilágítását szolgálja. Amiben mégis eltérünk a szokványos közlésrendtől, az a fontosabb tudnivalóknak a levél- vagy összetartozó levélcsoport - elé való kiemelése. Megítélésünk szerint e kis „bevezetők" jól elősegíthetik az eligazodást, s nem osztják úgy meg az olvasók figyelmét, mint a szemet ide-oda ugráltató lábjegyzetek; s ebben az áttekinthetőbb formában talán a közölt szövegeket is olvasmányosabbá tehetik. Jegyzeteinket sem kívántuk túlméretezni. Adatainkban és állításainkban kerültük a források filoszkodó felsorolását. Ennek indoklására talán elég megemlítenünk, hogy munkánk során kezünk ügyében volt a teljes Déry-szakirodalom, s hogy az életrajzi vonatkozások esetében sűrűn forgattuk a Déry-hagyaték naptárfeljegyzéseit és Déiy Tibornak az édesanyjához írt német nyelvű leveleit. Bizonyos újítást jelent a levelek formai vonatkozásainak piktogramszerű feltüntetése. Ennek segítségével elkerültük a verbális ismétlődéseket: apró jelek segítségével válaszolva arra, hogy a/ levélpapír, postai levelezőlap vagy képeslap-e az üzenet hordozója: c/ s hogy végül: mi a küldemény postabélyegzőn feltüntetett keltezése (ez utóbbit csak akkor használva, ha más módon nem sikerült a keltezést megállapítani.) Ezen a helyen szeretnénk köszönetet mondani mindazoknak, akik munkánk során visszaemlékezéseikkel, szakmai felvilágosításaikkal segítségünkre voltak. Elsősorban az ő érdemük, hogy szövegmagyarázatainkban és jegyzeteinkben sikerült elfogadható teljességet elérnünk. Személy szerint is köszönetet mondunk Berlász Melindának (MTA Zenetudományi Intézet), Cséri Lajosnak (szobrászművész), Demjén Jánosnak (a váci börtön egykori parancsnoka), Farkas Jánosnak (Hadtörténeti Múzeum), Földes Annának (író), Gosztonyi Péternek (hadtörténész), Gyürei Verának (Magyar Filmintézet), Horváth Terinek (színművésznő), Huber Jánosnénak (a szövegek gépelője), Illyés Máriának (művészettörténész), Kállai Teréznek (Déiyék egykori házvezetőnője), Karcsai Kulcsár Istvánnak (fílmtörténész), feleségemnek, Lakatos Évának (sajtótörténész), Mihályi Gábornak (szerkesztő), Nagy Csabának (Honvédelmi Minisztérium), Nagy Péternek (irodalomtörténész), Rákóczi Margitnak (Postamúzeum), Réz Pálnak (irodalomtörténész, szerkesztő), Tari Ferencnek (Igazságügyi Minisztérium) és Varga Verának (Iparművészeti Múzeum).