Botka Ferenc szerk.: Három asszony. Déry Tibor levelezése feleségeivel Pfeiffer Olgával, Oravecz Paulával és Kunsági Máriával (Déry Archívum 11. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 1995)
IL A véletlen különös játéka úgy hozta, hogy Déry és második felesége, Oravecz Paula - Böhm Aranka révén ismerte meg egymást. Paula azzal a céllal kereste fel Arankát, hogy elfoglaltságot találjon a maga számára annak zsinegkészítő vállalkozásában. A szerződés ugyan nem jött létre, de elég volt egy szempillantás, hogy a munkát kereső érzelmileg a véletlenül éppen jelen lévő Déryhez kötődjön. Aki ekkor már reges rég túljutott az első házasságának véget vető szenvedélyén. Külsőleg még mindig vonzó volt, negyvennyolc éves, a haja ugyan már kissé ritkult, de - így a kortársak - a nők még mindig bolondultak utána. Oravecz Paula sem volt már fiatal, mindössze két év választotta el a negyedik X-től, ám arca üde, szinte lányos, kedélye derűs, mozgása gyors és harmonikus. Bár addigi élete nem sokban járulhatott hozzá e kiegyensúlyozottsághoz. Első féije, aki után kivándorolt Dél-Amerikába, s akinek nővérként segédkezett operációiban és hétköznapi orvosi munkájában, cukorbaja miatt rövid időn belül elhunyt. S nem hozott megnyugvást - hazatérése után - második házassága sem - egy festőművésszel, akiről viszont az derült ki, hogy súlyos alkoholista. Paula nem vállalta az együttélést, önállósította magát. A Déryvel való megismerkedést követően 1941. majd 1942. nyarán kisebb balatoni panziót bérelt, ahol mindenesként - a takarítástól a főzésig - végezte a napi teendőket, s bevételeit tartalékolta a téli hónapokra. Amikor viszont varrással és hímzéssel próbálta kiegészíteni a megtakarítottakat. Ha az író első házasságát mezallianszként jellemeztük, úgy ez a kifejezés még inkább illik erre a második kapcsolatra. Oravecz Paula gyerekkora szegénységben - nélkülözések és megaláztatások között telt. Édesapja tabáni foltozó cipész volt, anyja mosni járt házakhoz, majd a Rác-fürdőben kereste kenyerét. Hét gyerekük ellátása és felnevelése felemésztette életüket. Déry tudatosan vállalta Paula családi hátterét, hisz általa emberközelségbe került azzal a társadalmi közeggel, amelyhez meggyőződése révén tartozni kívánt. Paulát a „mamával" is el tudta fogadtatni, aki menyében elsősorban a fiát boldoggá tevő lényt látta. Kölcsönös kötődéseiket utóbb a zsidótörvények és üldözések még szorosabbakká vonták. A nyilas uralom beköszöntével a népes Oravecz-család egy emberként kelt az író és édesanyja védelmére: bújtatta, élelmezte őket, kockáztatva saját biztonságát. Arról nem is szólva, hogy Déry íróként is mennyit merített abból a keser-édes élményvilágból, amit az Oraveczék szerteágazó története és Paula élete kínált számára. Elég, ha az Alvilági játékok (1946), a Jókedv és buzgalom (1948) elbeszéléseire s a Feleleíet(1950, 1952) telítő élményanyagra utalunk. Megjegyezve, hogy a Karácsonyest (1946) vagy A felvér pillangó (1950) „szüzséjét" kapcsolatuk eleven melegéből kapta. (Az elsőben Paula édesanyját és önmagukat, a másodikban az egyik unokahúg történetét örökítve meg.)
