Déry Tibor: „Liebe Mamuskám!” Déry Tibor levelezése édesanyjával (Déry Archívum 10. Balassi Kiadó–Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

A befejezetlen mondat műhelyében, Bécs - Mallorca - Budapest (229-271. levél)

szerkesztőtársa erőszakosságát - s főleg: mereven politizáló és az irodalmat csak „színesítő" anyagnak tekintő szektás felfogását. Nézeteltéréseik egyik ütközőpontja volt Déry Az írói szabadságról szóló tanulmánya, amelyet Vértes túl „liberális"-nak s ezért közlésre alkalmatlannak ítélt. Az író nem hagyta magát: az 1936. 2. szám kolofonján már hiába keressük a nevét. (A Gondolattal és szerkesztőjével kapcsolatos konfliktusok teljesebb leírását lásd A politika vonzása és taszítása című tanulmányunkban. In: D. T. úr feleletei, avagy a befejezett mondat. Bp. 1994, 74-82.) A tanulmány megjelentetése természetesen nem okozott gondot. Szívesen fogadták és azonnal közölték (már áprilisban) egy másik baloldali folyóiratban, a márciusban indult Szép Szóban (1936-1939), amelyet József Attila neve fémjelzett, s amely programjában a humánum és a művészet erejét szegezte szembe a fasizmus ideológiájával. Ilyen körülmények között erősen akadozott A befejezetlen mondat írása. Az első két kötet viszonylag gyorsan elkészült, mindkettőhöz kilenc-kilenc hónapra volt szüksége. A befejezés viszont közel három évig húzódott. - 1936-ban a már elkészült részletek megjelentetése is abbamaradt. A Gondolatban közölt két portrén kívül (Egy proliasszony és Egy proligyerek címmel az I. kötet 4. és 3. fejezetéből), akik a mű proletár magjának a képviselői kívántak lenni, az író egyetlen más lapban sem kísérletezett további előzetesek elhelyezésével. Az elkedvetlenedéshez talán az is hozzájárult, hogy 1935 szeptemberét követően egyre több dolog vonta el a regényírástól. S itt nem elsősorban a korábbi német írások rutinszerű kiárusítására gondolunk a Pester Eloydnál (Zwei Damen. 1936. máj. 10, 108. sz.; Der Kanarienvogel. 1936. jún. 25, 144. sz.; Die drei Nieser. 1936. júl. 24, 168. sz.; Der Rostbraten. 1936. aug. 19, 189. sz.), hanem a pénzkeresetnek arra a kényszerű formájára, amelyet az 1934 óta újra kezdett fordítások jelentettek. Még felsorolásuk is fárasztó: Vicki Baum: Tisztítótűz (1934), Salvator Gotta: A világ legszebb asszonya (1934), Luigi Pirandello: Mattia Pascal két élete (1935), James Hilton: A kék hold völgye (1936), Emil Ludwig: A Nílus (1936), Aldo Palazzeschi: Materassi nővér (1936), Richard Katz: Kert a hegyek között (1937), David Garnett: A róka asszony - Ember az állatkertben (1937). Igaz, Déry igen gyorsan dolgozott. Ám e munka mégiscsak alkotóerőt fogyasztott. Ennek ellenére szó nélkül végezte. Együtt lakott a mamával, - róla is gondoskodnia kellett. Az íróban felgyűlt feszültségekhez jelentős mértékben hozzájárult a Nagy Etellel való szakítás. Találkozásaik számára az író ugyan 1935 telén is szobát vesz ki az V. kerületi Akadémia utcában, de együttléteikkor összeveszések, féltékenykedések, kibékülések váltják egymást. Déry nem tud belenyugodni a változásba. Eti számára viszont már teher a korábbi kapcsolat, s örömmel veszi tudomásul, hogy Déry feleleveníti régi érzelmeit Thury Zsuzsa (1901-1989) iránt, akivel még a húszas évek végén ismerkedtek meg; s aki utóbb Kolozsvárra ment férjhez. (Közben az Ellenzék című napilapnál újságíróskodott.) 1936-ban ő is szabaddá vált, éppen válni készült. - Közeledésük azonban nem járt eredménnyel, - hacsak ebből az egymást sértő-karmoló viszonyból született Békés szőlőhegy 1936-ban című elbeszélést nem számítjuk ide. (Történetét lásd Egy