Déry Tibor: „Liebe Mamuskám!” Déry Tibor levelezése édesanyjával (Déry Archívum 10. Balassi Kiadó–Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

A befejezetlen mondat műhelyében, Bécs - Mallorca - Budapest (229-271. levél)

Öl H H dr. Déry Károlyné Budapest V. Árpád u. 12. Palma de Mallorca-Barcelona, 1935. jún. 1. Mamus, itt ülök a hajón útban Barcelona felé, ahova holnap, vasárnap reggel érkezem. Az érkezésem pontos napját még nem tudom megmondani Neked, mert az olasz jegyeim még nem jöttek meg, Barcelonában várom meg őket. De azt hiszem, nem később, mint június 15. körül nagyjából Nálad leszek Budapesten. A munkámmal tegnapelőtt elkészültem; minthogy Pálmát most már eléggé ismerem, néhány napot Barcelonában szeretnék tölteni, hogy legalább egy spanyol várost lássak, mivel utazásra sajnos nem futja. A címem Barcelonában egyszerű: Poste restante, de nem hiszem, hogy még elérne egy levél, viszont szükség esetén sürgöny valószínűleg igen. Nálam minden rendben! Remélhetőleg közben Georgi írt, de ha mégsem, az sem ok idegeskedésre, mert elhiheted nekem, ez csak slamposság! Ezer csók T. 269 Kisebb-nagyobb kalandok után Déry Tibor 1935. június 5-én érkezik vissza Budapestre. Első gondolata ezúttal is Nagy Etel. Feljegyzései a két évvel korábbinál visszafogottabb fogadtatásról tanúskodnak: „Este 10-kor Pest, felhívom Etit. Országház kávéház!" (Lásd ItK 1997. 3. sz.) A viszontlátás semleges környezete jelzésértékű. Nagy Etel ismét Vas Istvánhoz került közelebb; hat hét múlva, július 14-én lesz az esküvőjük. A házasságkötés egyik tanúja Déry. Marad a további munka, illetve a már elkészült regényrészletek „elhelyezés"-ének gondja. Ezúttal is csak a Nyugat áll rendelkezésére, s ezúttal is két portrét sikerül nyilvánosság elé vinnie: a proletár szépségideálnak szánt Ciszét (a II. kötet 8. fejezetéből), amint éppen egy szegényes tükör előtt ismerkedik nőiessé serdülő testével (Tükör. 1935. szept, 9. sz.), illetve a folytonosan fecsegő és véleményeit érdekei szerint váltogató Wavra tanár úrét (a II. kötet 6. fejezetéből), aki egy időben Parcen Nagy Lőrinc anyjának a szeretője volt (Egy ügyes ember arcképe. 1935. nov, 11. sz.). - A regény egészének kiadása továbbra is reménytelen. Némi vigaszt jelenthetett, hogy újra elő lehetett venni a még Berlinben írt kisebb elbeszéléseket, s azokat - az előző évhez hasonlóan - időnként kihozta a Pester Lloyd: Die Nacht der Bacchantin. 1934. jún. 2, 123. sz.; Lebende Bilder. 1934. júl. 27, 168. sz.; Susanna und die Dame. 1935. jún. 14, 134. sz. és a már említett Flüchtige Eindrücken in Spanien (lásd 236/4. jegyzet).