Déry Tibor: „Liebe Mamuskám!” Déry Tibor levelezése édesanyjával (Déry Archívum 10. Balassi Kiadó–Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Menekülések egy szerelem örvényéből, Capri - Bogdány (157-164. levél)

Menekülések egy szerelem örvényéből, Capri - Bogdány A figyelmes olvasónak feltűnhetett: a vidám hangú beszámolóban egy szó sem esett Olgáról, s talán az is, hogy az író nem a korábban említett Margit körúti lakásban, hanem a régi, Wesselényi utcai családi otthonban lakik. Az idill elfedte a konfliktusokat. - Perugiából hazatérve Déry megismerkedik Karinthy Frigyes feleségével, Böhm Arankával - és egymásba szeretnek. A megismerkedés színhelye a Gellért fürdő közelében fekvő, ma már áruházzá alakított Hadik kávéház. Itt gyülekezett Karinthyék társasága, amelyet egyfajta bohémság s a szellem magasfeszültségű villódzása jellemzett. Déryt magával ragadta a hölgyek és Aranka szabadszájúsága, vibráló szexualitása. Az ítélet nincs egyik legszebb fejezetében „régimódi szerelem"-nek nevezi ezt az új kapcsolatot. Ténylegesen azonban inkább mindent elsöprő szenvedélyként jellemezhető, amely évekre felborította mindkettőjük életét. Az érzelmek csitulásával mégis rá kellett döbbenjenek, szerelmük előtt nincsen igazi rév. Déry erősen korlátozott anyagi lehetőségei nem tudták követni Aranka nagystílű életvitelét; s ehhez talán azt is hozzátennénk, hogy Arankának férjével való kapcsolata is jóval mélyebb és összetettebb volt annál, mint amire látványos civódásaikból következtetni lehetett. Az anyagi gondokra Déry válásának bonyodalmai is rávetültek, nem szólva az Olgának ígért és utóbb meg is ítélt asszonytartásról. - A válást a Bécsben megismert Bánóczi Dénes (lásd 65/11. jegyzet) és Szilasi Ferenc (lásd a 63. levél bevezetőjét) intézték. Ugyanakkor Déry irodalmi sikerei kedvező benyomást keltettek. A Dokumentum megszűnése után Énekelnek és meghalnak címmel összegezte az előző évek verstermését, s a parádés kiállítású füzet (konstruktivista borítóját Kassák Lajos tervezte) látványos elismerésben részesült: maga Kassák elemezte a szabadgondolkodás legrangosabb hazai folyóiratában, a Századunkban; s méltatására felsorakoztak a régi barátok is, - a Bécsben megismert Gaál Gábor (lásd a 95. levél bevezetőjét), aki ekkor már Kolozsvárott élt; Bernáth Aurél egykori társa, Szántó Rudolf (lásd 102/2. jegyzet), aki szintén hazatért és a liberális Pesti Napló című napilap rovatvezetője lett, végül Szegi Pál (nevének első említését a párizsi ismerősöket és címeket tartalmazó notesz őrzi), aki a Nyugat kritikai rovatában mutatott rá a kötet európai párhuzamaira. (Lásd Századunk 1928. márc, 3. sz. 191-195., Korunk jún., 6. sz. 476-477., Pesti Napló márc. 31., 75. sz. 31., Nyugat júl. 15., 14. sz. 135-137.)