Déry Tibor: „Liebe Mamuskám!” Déry Tibor levelezése édesanyjával (Déry Archívum 10. Balassi Kiadó–Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Az emigráció első állomása, Bécs (62-99. levél)

4 Eduard - Breisach Eduard, Hermann bácsi sógora, a bécsi tőzsde elnöke. 5 A Duna Biztosító Rt. székháza: VE kerület Andrássy út 30. 6 Az Első Magyar Általános Biztosító Társaság székháza a belvárosban, a közvetlenül a Dunára néző Vigadó tér 1. alatt volt. Épülete ma már nem áll, helyére (a hatvanas évek végén) a Hotel Intercontinental építkezett. A leírásban említett Redoute azonos a mai Vigadóval, amely a II. világháborúban súlyosan megsérült, s utóbb a keleti felében kulturális intézményeket helyeztek el, nyugati felét pedig régi pompájában állították helyre - kávéházzal, kiállítóhelyiségekkel, hangversenyteremmel. Hangi Márk (1843-1909), német származású vendéglős, a Vigadó téren emelt kioszkja, becenevén „Hangli" a főváros kedvelt uzsonnázó helye volt. A háborúban elpusztult. 7 Vészi - Vészi Margit (1885-1961), újságíró. Apja Vészi József (1858-1940), a magyar újságmágnások egyike, a 36. és 37. levelekben említett Budapester Presse és a Pester Lloyd szerkesztője; ezt megelőzően a Budapesti Napló megalapítója. Ez utóbbi széles nyilvánosságot biztosított a modern magyar irodalomnak, többek között Ady Endre publicisztikájának. Vészi Margit festőnek készült, de az újságírás jobban vonzotta. Nevét az első világháború alatti haditudósításai tették ismertté. Első férje Molnár Ferenc (1878-1952) színműíró volt. Válásuk után Vészi Margit Olaszországba távozott. - A szövegkörnyezetből az derül ki, hogy a vele való kapcsolatfelvételt - a mama kezdeményezte. 68 Az előttünk lévő szövegek már-már a bűvészkedés határát súrolják. Ha e beszámolókat komolyan vennénk, azt kellene hinnünk, hogy írójuk egyebet sem csinált, mint buzgó előszobázást: lábát lejárva vette sorra ismerőseit, hogy valamiféle titkári vagy adminisztratív beosztást szerezzen; lehetőleg a bankszakmában vagy a kereskedelemben. Közben azonban minden szabad idejét arra fordítja, hogy az írásnak éljen és olvashasson. Igaz, néha-néha elszólja magát, de a mama természetesen így is hisz neki. - Amikor azután végleg sikerült bebizonyítania, hogy a „tisztes" elhelyezkedés nem megy, - jöhet a különböző újságok ajánlata, amelyek viszont „biztos" jövedelmet ígérnek... Ilyen elszólással először Olga november 21-i levelében találkozunk. Ebben bevallja, hogy férje angol nyelvtanulás helyett - pszichológiai szakmunkákat tanulmányoz, amelyek a még Pesten elkezdett „fantasztikus regény"-ének befejezéséhez szükségesek. Egy héttel később Déry is megemlíti ezt az írásművet, amelyről még többször fog szó esni a levelekben (A menekülő ember meglepő ötletre épül: hőse, aki csalódott az emberiségben, úgy akarja megvalósítani világmegváltó terveit, hogy megfordítja a biológiai létben érvényesült fejlődést: a már kifejlett állati, illetve emberi formákat megkísérli visszafejleszteni a növényi létezés szintjére. Csodaszerével megtévesztett híveit fákká változtatja.) Miközben a „mestermunká"-n dolgozott, amelynek nem sok köze volt valódi művészi ambícióihoz (kizárólag a pénzkereset eszközének szánta), bőven jutott ideje arra is, hogy tájékozódjék az 1919 után kialakult emigráns sajtó termékei között. A Kommunisták Magyarországi Pártja által megjelentetett Vörös Újság (1919-1922) - éppúgy, mint a Tanácsköztársaság napjai alatt - nem vonzotta a maga rideg politizálásával. S nem sok késztetést érzett a szociáldemokrata Világosság (1920-1933) irányában sem, amelyet kissé „szárazon", nem sok fantáziával szerkesztettek. Annál színesebbnek és