Déry Tibor: „Liebe Mamuskám!” Déry Tibor levelezése édesanyjával (Déry Archívum 10. Balassi Kiadó–Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Az emigráció első állomása, Bécs (62-99. levél)

vonzónak volt mondható a Bécsi Magyar Újság (1919-1923), amelynek „októbrista" szerkesztői voltak - nem is igen titkolt szabadkőműves háttérrel. Gazdag kulturális rovata bőven adott helyet az irodalom kérdéseinek, s időnként a szépirodalomnak is. A tőkeerős vállalkozásnak arra is volt ereje, hogy kiterjessze befolyását az ún. utód­államokra. Romániában Bukaresti Hírlap (1921), Szlovákiában, Kassán Szabadság (1921-1922) címmel indított lapokat. Bár a három vállalkozás tényleges összefüggéseit még ezután kell a sajtótörténetnek felderítenie, egy bizonyos: azonos a szellemiségük, liberalizmusuk - és munkatársi gárdájuk is hellyel-közzel átfedi egymást. Az új tájékozódás - új barátokat is jelentett: a 65. levélben említett Bánóczi Dénes mellett, aki szenvedélyes gyűjtője volt a fenti sajtótermékeknek, ehelyütt elsősorban Kőhalmi Bélát és Bölöni Györgyöt kell említenünk. Kőhalmi Béla (1884-1970) egyik kulcsfigurája a korábbi évtized magyarországi szabadgondolkodásának. Könyvtáros­ként, majd a saját maga szerkesztette Könyvtári Szemle (1913-1919) segítségével sokat tett az európai kezdeményezések megismertetése és követése terén. A Tanácsköztársa­ság idején a könyvtárügy egyik irányítója, Bécsben viszont a Bécsi Magyar Újság szer­kesztőségében keresi kenyerét. Bölöni György (1882-1959) újságíróként a századfor­dulót követően hosszú éveket töltött Párizsban, majd hazatérve a liberális Világ című napilap munkatársa lett. A Tanácsköztársaság ideje alatt diplomata, az emigrációban pe­dig a Bécsi Magyar Újság belső munkatársa, meghatározó szerepe volt a lap külkapcsola­tainak kialakításában. O látta el ugyanis a Bukaresti Hírlap bécsi szerkesztését, illetve megindításának szellemi előkészítését: munkatársakat toborozva így nyeri meg az ügy­nek Kőhalmi Bélát s nyomában - Déry Tibort is. A levelekben is fel-felvillanó tájékozódás részletei között nem szabad megfeled­keznünk - a hazai vonatkozásokról sem. Mint minden emigráció, a bécsi is élénk figye­lemmel kísérte a hazai változásokat. Déry folyamatosan olvasta a Nyugat utána küldött számait, s érdeklődéssel várta a lap vezető munkatársainak, így a regényíró Móricz Zsig­mondnak és Babits Mihálynak új megnyilatkozásait. (Külön örömet jelentett számára ez utóbbi Nyugtalanság völgye című verskötete, amelyet hosszan és elmélyülten tanul­mányozott.) O s Bécs, 1920. nov. 22. Drága Mama! A két utolsó levelemre mostanáig csak azokat a levelezőlapokat kaptam válaszul, amelyek Georgi leveléhez voltak mellékelve. Nem értem, miért vagy a leveleimmel még mindig elé­gedetlen, a múlt héten kétszer, egyszer 12 oldalnyit, egyszer meg 4 oldalnyit írtam Neked. Hogy ez miért nem levélpapíron történt, az azért van, mert az ívenként 2 Kr-ba kerül, úgy­hogy például a 12 oldalas levél bélyeggel együtt 9 Kr lenne. Ha ennek ellenére úgy kívánod, akkor úgy lesz. - Olga közben írt Neked! A szőnyeget nem adtam el, meg is vagyok róla győződve, hogy időközben előkerült. Hermann ismerőseit felkerestem, Eduard' megígérte, hogy utánanéz, értesíteni fog, ha tud

Next

/
Oldalképek
Tartalom