Déry Tibor: „Liebe Mamuskám!” Déry Tibor levelezése édesanyjával (Déry Archívum 10. Balassi Kiadó–Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Az emigráció első állomása, Bécs (62-99. levél)

A korábban ismertetett gazdasági és politikai okok miatt egyáltalán nem meglepő, hogy a prágai kísérlet sem sikerült. A dekonjunktúra és bizonytalanság az új államalakulat fő­városában is meghatározó. így érthető, hogy Déryék az első biztató szóra vonatra ülnek és Bécsben teremnek. S ha jól belegondolunk: az Olga által kapott állásajánlat csupán a külső lökést adta ehhez. Bizonyos nosztalgikus vonzódáson túlmenően ugyanis jól ér­zékelhették, hogy a Monarchia felbomlása ellenére Bécs továbbra is a régió központja. ­Többek között azért is, mert 1919 augusztusa után a magyarországi haladás számos képviselője itt keresett politikai menedéket, függetlenül attól, hogy előzőleg milyen el­képzeléssel voltak a jövőt illetően. Az osztrák fővárosban - a menekülés sokkját köve­tően - több-kevesebb zajjal és súrlódással egymás mellett folytatták tevékenységüket a Keletre tekintő kommunisták, a munkásügyet reformok útján megoldani vágyó szociál­demokraták, de a félfeudális viszonyokkal szemben álló polgári irányzatok is, amelyek­nek képviselőit - az 1918. október 31 — i forradalmi változások alapján - „októbris­tákénak nevezték. Bécs ekkor még gazdasági szempontból is központi szerepet játszott. Az egykori Monarchia termelését és kereskedelmét összekötő szálak nemigen lazultak. Az „utód­államok" önálló nemzetgazdaságai még csak az első bizonytalan kísérleteknél tartottak. - Hogy Déry családi hátterénél maradjunk: a fakitermelés és faipar különböző vállalatai: a Nasici, az Ostholz (Osterreichische Holz-Verkehrs-Gesellschaft), a Foresta továbbra is szoros együttműködésben maradtak, sőt a Nasici székházában (Nádor u. 21.) műkö­dő Fabank részvénytársaság egy közös érdekeltségű bécsi fiókintézmény felállítását fontolgatta. Az író egzisztenciális útkeresései mögé ezeket az erőket is oda kell képzelni, mint ahogy számolni lehetett a Rosenberg Hermann bécsi rokonságának, a banki világban nagy tekintélynek örvendő Kohnok és Breisachok által képviselt széles kapcsolataival is. (Más kérdés, hogy az író sem évekkel korábban, de most, 1920-ban sem igen vonzódott ezekhez a körökhöz, illetve ahhoz, hogy jövőjét e számára érdektelen kereskedel­mi-banki szférához kösse.) Végül: Déryék gyors választásának motívumai között nem hagyható figyelmen kí­vül Budapest és Bécs földrajzi közelsége s a határok átjárhatósága sem. Szilasi Ferenc­hez hasonlóan nemcsak Hermann bácsi, de fia, Guszti és unokaöccse, Leó, s nemkülön­ben Olga két nővére, Irén és Margit is szabadon jártak-keltek a két főváros között. Hozták a híreket és az üzeneteket - s időnként a csomagokat is. A levelek e bécsi ciklusa előtt ismételten felhívjuk a figyelmet a töredékességre. A postaküldemények néha hetenként kétszer is váltották egymást, de nagyon sok elve­szett, így esetenként kénytelenek vagyunk megelégedni a rájuk való puszta hivatkozá­sokkal. Ez elsősorban a mama hiányzó leveleire vonatkozik, amelyek tele lehettek nyugtalansággal és szemrehányással: a magányt, a magára maradtságot írójuk nehezen viselte el, nem beszélve fia „elvesztéséiről, aki - így képzelte - rendezetlen körülmé­nyek között él a távolban - egy „idegen" nővel. Innen nézve, talán megérthető félté-

Next

/
Oldalképek
Tartalom