Déry Tibor: „Liebe Mamuskám!” Déry Tibor levelezése édesanyjával (Déry Archívum 10. Balassi Kiadó–Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Az emigráció első állomása, Bécs (62-99. levél)

A rimaszombati letelepedés idilli tervei nem váltak valóra. Mint Olgának a mamához írt szeptember 29-i leveléből kiderül: sem ő, sem az író nem kapta meg a remélt állást. Pedig utóbbi a helyi konzervgyár visszautasítása után (a szóban forgó titkári állást állítólag egy héttel korábban már betöltötték) még a szomszédos Losoncon (Lucenec) is próbálkozott. Hiába, nemcsak dekonjunktúra volt itt 1920-ban, hanem teljes bizonytalanság is. A békeszerződés s az új országhatárok szétszabdalták az egykori Monarchia gazdasági kapcsolatait. A vállalkozások a tapogatózás és tájékozódás első hónapjait élik. Ilyen körülmények között érkezik ide Szilasi Vilmos öccsének, Szilasi Ferencnek a levele, aki megcsillantja a frissen emigráltak előtt a prágai érvényesülés lehetőségét. (Szilasi Ferenc - ügyvédi diplomával a kezében - szintén félig-meddig emigráns. Ekkor még nem jogászi pályán ügyködik: kereskedelmi megbízásokkal ingázik Prága, Pozsony [Bratislava], Bécs és Budapest között. Utóbb ügyvédi irodát nyit a magyar fővárosban, és sok esetben lesz még Déry segítségére.) • Prága, 1920. szept. 30. Drága Mama! Olga részletesen megírta Neked, amit csak lehet így az első nap után. Én két napja, amióta itt vagyunk, iszonyúan sokat rohangáltam, mivel a lakáskérdést meglehetősen nehéz megoldani. Ahogy otthon, itt sem lehet szobát kapni, így aztán az ember lejárhatja a lábát, amíg sikerül. De most már menni fog. Azonkívül rettentő hamar megismeri az ember a várost, én már egész jól eligazodom. Csak nagyon kétségbe vagyok esve, hogy még semmi hírem nincs Felőled. Fogalmam sincs, mi történik odahaza, hogy érzed magad, mit csinál Georgi stb. Nem értem, hogyhogy nem kaptam még levelet. Hiszen megígérted, hogy mindjárt írsz! Georgi remélhetőleg pontosan teljesítette a tőlem kapott megbízatásait!' Prága szemlátomást nagyon szép város, tele gyönyörű régi épületekkel és emlékművekkel, és lépten-nyomon, minden utcasarkon egy park. A Moldva azzal a sok híddal és a város bal oldala a hegyekkel - nagyon emlékeztet Budapestre, olykor szinte az az érzése az embernek, hogy Budán sétál. Remélem, hogy néhány nap múlva többről tudok beszámolni, most rémesen fáradt vagyok. Olgánál finom sonkát vacsoráztam uborkával meg sajttal, az egész vacsora 9 Kr-ba került. A kenyér viszont nagyon rossz. Az ágyam annál jobb lesz. Bolha itt hála Istennek nincs! Rimaszombatban borzasztóan összecsíptek. Ezerszer ölellek, drága Mamus, minden nap gondolok Rád! Csak már lenne hírem Felőled. Ezer, ezer csók Tibor 1 Pontosan nem állapítható meg, milyen megbízásokról van szó. Feltehetően nem azonosak azokkal, amelyek miatt a levélíró november végén kétszer is reklamál. S2