Déry Tibor: „Liebe Mamuskám!” Déry Tibor levelezése édesanyjával (Déry Archívum 10. Balassi Kiadó–Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Az emigráció első állomása, Bécs (62-99. levél)

egy sárgadinnyét. Holnap mi is elkezdünk szétnézni, hogy helyet találjunk magunknak, ő megígérte, hogy mindent megfog tenni, hogy itt tartson bennünket, és határozottan reméli, hogy sikerülni fog. Itt minden meglehetősen olcsó, és Olga barátnője meg az ő ismeretségi köre mindennel ellát bennünket, úgyhogy, még ha a városban maradok is, már cirka 1000 Kr-ból jól kijö­vök. Olgának állása is lesz, mégpedig olyan, hogy majd tud kettőnkre főzni. Mindez egyéb­ként néhány napon belül eldől. Az öregúrnak jó könyvtára is van, melyet rendelkezésemre bocsátott, és van egy elragadó kis kertje. Ma sokáig aludtunk, jól kipihentük magunkat, megnéztük a várost, vagyis a parkokat, és holnap munkához látunk. Különben már tegnap elkezdtünk Olgával együtt Dantét olvasni. Nagyon nehezemre esett elbúcsúznom Tőled, de remélem, hogy néhány hét múlva biz­tosan viszontlátlak, és még egyszer elmondhatom majd Neked, mennyire hálás vagyok azért, hogy segítettél lábra állnom. 3 Nagymamának is nagyon, nagyon hálás vagyok, most nem írok külön neki, mivel a levél végeredményben neki is szól. Nina néni 6 remélhetőleg már egészséges, Mártát 7 és Euhf sokszor üdvözlöm. Georgit ezerszer csókolom, ne feledkezzék meg arról, amit megbeszéltünk és amit ígért nekem. Intézzen el mindent, amivel megbíztam. Remélem, Tőled hamarosan kapok részletes levelet, beszámolsz majd az egészségi álla­potodról is. A leveleket lezáratlanul kell innen Bécsbe küldeni és Bécsből is ide, szóval erre vi­gyázz. Ölellek ezerszer nagy szeretettel Tibor A leveleimet megfogom számozni, hogy tudjam, sorrendben kaptad-e meg őket. Ez a No. 1. IX. 22. 1 A kellemetlenség minden bizonnyal: Fülek (Fil'akovo) állomásán történt. Itt kellett ugyanis a Hat­van-Salgótarján, illetve a Somoskőújfalui szárnyvonal folytatásáról átszállni Rimaszombat felé. 2 R. - a levélíró feltehetően konspirativ meggondolásból nem írta ki úticéljukat. 3 Dr. Lichtschein Albert (1842-1930), a Rima-Sajóvölgyi Orvosegylet választmányának tagja, majd köztiszteletben álló díszelnöke. 1867-ben került ifjú orvosként a városba, ahol praxisát élete végéig gyakorolta. Lásd Gömör 1927. júl. 3., 27. sz. 1. 4 1920. szept. 22.: az izraelita naptár szerint az 5681. év ún. engesztelő napja (Jóm Kipur), a legszigo­rúbb és legnagyobb zsidó ünnep, amely huszonöt órás böjtöt ír elő. 5 Az író édesanyja - s mint a következő mondat sejteti: nagymamája is - ma már kideríthetetlen nagy­ságú összeggel segítette az emigrációba vonulást. 6 Lásd 16/3. jegyzet. 7 Lásd az 58. levél bevezetőjét. 8 Euli - Kleiber Anna, Rosenbergék szinte családtaggá vált házvezetőnője. Hermann bácsi végrendele­tileg is gondoskodott róla.

Next

/
Oldalképek
Tartalom