Déry Tibor: „Liebe Mamuskám!” Déry Tibor levelezése édesanyjával (Déry Archívum 10. Balassi Kiadó–Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Az emigráció első állomása, Bécs (62-99. levél)

Az új élet jegyében - a mama tudta nélkül - házasságot köt Olgával. (Az elhallgatással a „mezaliansz" sokkjától kívánta őt megkímélni, hiszen felesége csak egy úriszabó családjából származott.) Hamis papírokat szerez (ami csak pénz kérdése volt) - és elindulnak ketten, egymásra utaltan, hogy a nulla pontról mindent újrakezdjenek. Első állomásuk a trianoni szerződés által Csehszlovákiába szakadt Rimaszombat (Rimavska Sobota). Olga barátnője lakik itt, ő az iránytű: tőle remélnek munkát és elhelyezkedést. 62 Rimaszombat, 1920. szept. 22. Drága Mama! A táviratomat már valószínűleg megkaptad. Az utazás egész simán zajlott, és a poggyászellenőrzés miatti kisebb izgalmaktól eltekintve, amelyek azonban szerencsére alaptalanok voltak, meglehetősen kellemesen és rendben is telt. Mindazonáltal háromszor át kellett szállnunk, és a harmadik alkalommal ért minket a balszerencse - szűk fél órával a cél előtt -, hogy hirtelen elindult a vonat, és minden csomagunk, kis híján velem együtt, ott maradt az állomáson.' En még az utolsó pillanatban felugrottam, de a poggyász lenn maradt, amit a sötétben nem vettem észre. Azonnal jelentettük a dolgot a kalauznak. Olga rémesen sírt, és csak akkor nyugodott meg, amikor - R.-be érkezvén

2 - felhívtuk telefonon az eset színhelyét, és onnét azt a hírt kaptuk, hogy a poggyász már ott van épségben az állomásfőnöknél, és hajnali öt órakor utánunk fogják küldeni. így is történt, minden sértetlen volt, nem hiányzott semmi. R. csodálatos kis város, tele parkokkal. Átmenetileg még a szállodában lakom, Lichtscheinékket vis-à-vis, de reményem van rá, hogy igen hamar álláshoz jussak, azután pedig megkapjam a tartózkodási engedélyt és így lakásom legyen. Dr. Lichtschein elbűvölő öregúr, már 79 éves, de még olyan fürge, hogy kettesével veszi a lépcsőt, egész nap futkos, betegeket látogat, Kantot és Schopenhauert olvas, és megállítja a nőket az utcán, hogy mély meghajlással mindegyiküknek illően bókoljon. A simára borotvált arcával, fehér hajával, szemüvegével és régi, elefántcsont botjával meg a kis kalapjával, amelyet egyfolytában kedvesen ide-oda lenget, olyan, mint egy rokokó figura valami régi német városból. És egyfolytában Goethét meg Schillert idéz. Hallatlanul szeretetre méltó, Olga annyira elbájolta, hogy az örökös komplimentumaival már-már untat bennünket, és mindjárt az első napon, tegnap már minden lehetséges és lehetetlen teendőt elintézett, táviratot adott fel, elkísért minket a bejelentőhivatalba, cigarettáról gondoskodott, járt a rendőrségen, a megmaradt magyar koronát beváltotta egy bankban, Olgának virágot meg gyümölcsöt hozott, és egy olcsó, de jó vendéglőben rendelte meg nekünk a kosztot - mert sajnálatosképp ő községi elöljáró, és tegnap délután 4 órától böjtöt ül, úgyhogy nem tudott bennünket meghívni ebédre vagy vacsorára.

4 De holnapra már nagy előkészületeket tett, személyesen megrendelt