Déry Tibor: „Liebe Mamuskám!” Déry Tibor levelezése édesanyjával (Déry Archívum 10. Balassi Kiadó–Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Az emigráció első állomása, Bécs (62-99. levél)

Az emigráció első állomása, Bécs A következő levélig két teljes esztendő telik el. A Nasici kötelékeinek végleg búcsút mondva, az író teljesen új baráti kört alakít ki maga körül. Szinte testvéri közelségbe kerül a Nyugat halk szavú költőjéhez, Tóth Árpádhoz (1886-1928) és feleségéhez. Kölcsönös szimpátia fűzi a tárgyi költészet magyar előfutárához, Füst Milánhoz (1888-1967), megismeri a vagabund Tersánszky Józsi Jenőt (1888-1969), aki ekkor még háborús regényeket ír; s közvetlenné válik ismeretsége a Nyugat egyik legjelentősebb alakjával, Babits Mihállyal (1883-1941) is, aki Szilasi Vilmossal már a tízes évek elején barátságot kötött. De nem maradt ki e körből a képzőművészet világa sem, amelyhez a magyar expresszionizmus egyik jeles képviselője, Tihanyi Lajos (1885-1938) révén kapcsolódott. Ez az ismeretségi kör a további években is szervesen hozzátartozott az író életéhez. Tóth Árpádékkal rendszeresen összejártak. S a költő - Déry ösztönzésére öntötte formába a magyar Tanácsköztársaság szocialisztikus eszméit üdvözlő Az új isten című ódáját. Barátja alakját az író az ítélet nincs című önéletrajzi regényének „Belépőm az irodalomba" című fejezetében is megörökítette. Korai távozásakor versben siratta el: Tóth Árpád halálára. Pesti Napló Vasárnap 1929. jún. 9., 128. sz. 23. (Újraközölte Réz Pál: Elet és Irodalom 1978. jan. 7., 1. sz. 15.) Füst Milánnal 1933-ban közös kirándulást tesznek Görögországban, előzőleg Déry elvállalja barátja drámájának, a Catullusnsk a német fordítását. Utóbb elhidegülnek egymástól, és a túlélő nagy vitát kiváltó portrét rajzol róla az ítélet nincs „Hogy szeretett volna élni, s nem értett hozzá!" című fejezetében. Babits Mihály költészetét a pályakezdő nagyra értékelte, s ezt - a húszas évek elején - hosszabb tanulmányban is megvallotta (lásd 74/8. jegyzet). S bár emberileg nem tudtak maradéktalanul feloldódni egymás iránt, Babits, aki utóbb átvette a Nyugat szerkesztését, a köztük lévő ízléskülönbség ellenére - klasszikus eszményeitől messze estek Déry avantgárd kalandjai - rendszeresen nyilvánosságot biztosított írásainak a lapban. Ezzel kapcsolatos emlékeit lásd utóbbit „Nyugat"-ról című cikkében. In: D. T.: Botladozások Bp. 1978. 1. köt. 533-540. Tihanyi Lajos neve is többször előfordul a mamának írt berlini, majd párizsi levelekben. Itt elég megemlítenünk, hogy ő készítette barátjáról az első művészi portrét, amely ma is megvan - s újraközöltük sorozatunk, a Déry Archívum első kötetének a címlapján.