Déry Tibor: „Liebe Mamuskám!” Déry Tibor levelezése édesanyjával (Déry Archívum 10. Balassi Kiadó–Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)
St. Gallen-i iskola (22-48. levél)
számolhatsz. Van köztük egy ajánlott, az duplán számít. Aztán Andornak 1 egy ajánlott, Kelemennek 2 , Hermann bácsinak, Leónak 3 , Fritznek. 4 Egyszóval nem hazudtam! Akkor most beszélhetünk vidámabb dolgokról! Remélem, Mamus, pontosan be fogsz számolni róla, hogy zajlott a születésnapod, és hogy jól és kellemesen zajlott-e, és adódtak-e kis zavaró közjátékok (beöntés Georginák). Istenem, bárcsak ezen az egyetlen napon ott lehettem volna! Ahhoz, hogy az itteni külső életemről meséljek Neked, tényleg meg kell erőltetnem magam, különben semmi nem jut az eszembe. Tudod, egyik nap úgy telik, mint a másik, az ember felkel, tanul, eszik, lefekszik etc. 29-én, hétfőn fényűzést engedélyeztem magamnak, és színházban voltam (én fizettem!). De túl sokba került, nem fogom gyakran megismételni. Olyan darabot adtak (talán ismered, „Pension Scböller"*), ami egész jó téma lenne egy szellemes franciának, de a németeknél természetesen sörpocak remegtető (saját szó!) bohózat lett belőle, aminek az ostobaságán egész jól szórakozik az ember. Egy Berlinbe került vidéki valami érdekességet, egy tébolydát akar látni! Egy panzióba vezetik, és bebeszélik neki, hogy ott csupa bolond szaladgál. Akad ott költő, színész, világutazó etc. Látod, egész jó szatirikus, művészetre, tudományra vonatkozó párhuzamokat hozhattak volna ki belőle. De csak bohóctréfák következnek: az öreg minden, kicsit is hevesebb mozdulat mögött őrültségi rohamot sejt, megrémül, elájul etc. A harmadik felvonásban az összes vélt bolond meglátogatja, ő pedig egyenként bezárja őket a szobákba meg szekrényekbe, táviratozik aztán az igazgatónak, hogy jöjjön kény szer zubbonnyal a szökött bolondokért, az igazgató megjelenik, felismerési jelenet, kész, vége!! A darab egész mulatságos, sokat lehet rajta nevetni. A propos, eddig minden levelemben kérdeztem, hogy Papa megvette-e már a koncertjegyeket 6 , de mostanáig nem kaptam még választ! Két napja megint lehet ródlizni, és tegnap a jégpályát is megnyitották. A ródlipálya nagyon rövid, széles és teljesen egyenes, nem különösebben izgalmas! De ha egyszer nincs jobb! Ma inkább síelni fogok, bár nem tudok jól. Tegnap Bruggenban, egy órányira Szentgallentól nagy jégünnepély volt. Sokan el is mentek rá, de nekem nem volt időm, túl sok volt a tanulnivalóm. Volt már két koncert is, az intézeti nemzetközi növendékzenekar előadásában, de én a szobámban maradtam, és inkább a tanulmányaimmal foglalkoztam; a zene nem éri meg azt a fáradságot, hogy az ember elvesztegesse miatta az idejét. Ezt a zenét viszont szintén felszámítják, 20-30 centime az este! A múlt héten nagyon sok vizsgánk volt, mindegyik jól sikerült, a legtöbb ötös, három vizsga hatos. Az még nem baj, ha a második trimeszterben még nem csupa hatosom van. A harmadik trimeszter, az a lényeg. Francia magánolvasmányként Anatole France-ot olvasok. „Le crime de Sylvestre Bonnard", elbűvölő! És mivel rendkívül gazdag a szókincse, nagyon hasznos is. Angol olvasmány Bulwertól az „Ivanhoe", de feldolgozás és le van egyszerűsítve. 7 Készen vannak már a fényképeim? Hogy sikerültek? Mit ír a Titi néni? 8 Mikor jön? Minden második nap fejet mosok azzal a folyadékkal, amit adtál, jó a hatása, a korpa eltűnik! Most már csak a „Világ"-gal kapcsolatos dolgot szeretném megbeszélni. Papa azt írja, elő fogja fizetni a „Budapester Pressé"-t 9 , és elküldi nekem. Most kérdezlek én Benneteket,
