Déry Tibor: „Liebe Mamuskám!” Déry Tibor levelezése édesanyjával (Déry Archívum 10. Balassi Kiadó–Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

St. Gallen-i iskola (22-48. levél)

rial meg kell venni, amint meghirdetik. Jár már Georgi tornára? Csókol Téged, Papát, Georgit és minden rokont a Ti Tihulitok! 1 Rappen - svájci aprópénz. 2 Déry művészi hajlamaival összefüggő és saját maga által összeállított tanterv keretén belül Richard Muther híres monográfiáját, A művészet történetét tanulmányozta. 3 Kelemen - Feltételezhetően a Rosenberg család háziorvosának, dr. Kelemen Gézának a fia, közeleb­bit nem sikerült megtudni róla. 4 Andor - Grósz Andor - lásd a 22. levél bevezetőjét. 5 A hangversenyt a Wiener Konzertverein adta a Vigadóban, Loewe Ferdinánd vezényletével. Lásd Vi­lág 1912. 35. sz. 10. 6 A Puccini-bemutatóra február 29-én került sor a Magyar Királyi Operaházban. A tervezett rendez­vényt a Vüdg több alkalommal is hirdette. 35 M Ö St. Gallen, 1912. jan. vége Drága Mama! Képzelheted, mennyire fáj nekem, hogy ezen a napon', amikor eddig talán csak egyszer gye­rekkoromban voltam távol Tőled, levéllel kell hogy felköszöntselek, és nem szóban és puszik­kal. Talán egy hete, hogy hosszasan fekszem esténként az ágyban, nem jön álom a szememre, sóhajtozom, odaképzelem magam Hozzád, a születésnapodra, a reggelizőasztalhoz, amint a szép aranyszegélyű készletben tejszínt, lekvárt, sajtot tálalok fel és az asztalt az új, fehér ab­rosszal olyan gonddal egyedül terítem meg. Georgi reggel berohan Hozzád a rózsákkal és a sietségben elfelejti elmondani a köszöntőjét, és aztán bejössz Te, szemügyre veszed az asztalon elrendezett ajándékokat (azt a rengeteget!) és aztán ünnepélyesen megreggelizünk. Egek! hogy nem lehetek ott. Drága Mama! Hogy mi mindent kívánok Neked, azt ki se lehet mondani; a legnagyobb dolog, amije az embernek lehet a Földön, már a Tied, szeret­nek, egyvalaki legalábbis biztosan, szeretnek életre-halálra, ennél többet nem tudok monda­ni Neked. Ahogy most a szünidőben Nálatok voltam és este elbeszélgettünk, akkor már kezdtél jobban megértem. Jövőre egészen, egészen, egészen érteni fogjuk egymást, eggyé kell vál­nunk, amennyire csak egy lehet anya és fia, és semmilyen külső körülmény nem zavarhat meg minket. Biztos, hogy ez könnyen fog menni, ha ennyire szeretjük egymást. Mama! Csak most az utóbbi hónapokban éreztem, mennyire intenzív és erős a szerete­tem Irántad, nem mindennapi, a lelkem és életem egyetlen nagy szenvedélye, Mama! Ezt a szeretetet értékelned kell, és nem kezdheted ki olyan kis kétségekkel, amilyenek az utolsó le­veledben merültek fel. Mama, Mama egy nagy, nagy csókot csak, és hogy hiszel nekem és nem kételkedsz bennem, különben olyan magányos és elhagyatott vagyok.

Next

/
Oldalképek
Tartalom