Déry Tibor: „Liebe Mamuskám!” Déry Tibor levelezése édesanyjával (Déry Archívum 10. Balassi Kiadó–Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Börtönévek, 1957-1958 (369-391. levél)

nálni, de hogy azért némiképpen át kell majd dolgozni, hogy megfeleljen az amerikai ízlés­nek. Ez végeredményben nem is lenne baj, ha nem akarnak döntő változtatásokat. Az emberek egyébként hallatlanul szívélyesek és készségesek velem, már annyi meghívást kaptam, hogy legalább fél évre előre elkeltek volna az estéim. Maga New York a legnagyobb várakozásaimat is felülmúlta. Nem hiszem, hogy szíve­sen élnék itt, de lenyűgöző élmény, és boldog vagyok, hogy mégiscsak láttam. Ha nem ennek a filmnek a jóvoltából, akkor aligha találtam volna rá alkalmat. Eegdrágább Mamus, mennél több szépet látok, annál inkább vágyom Utánad. Az egyetlen megnyugvás számomra, hogy jó kezekben vagy, de Téged is kérlek, vigyázz a fe­leségemre, aki kimondhatatlanul a szívemhez nőtt. Milyen szép is lesz a viszontlátás! Gon­dolatban mindennap megcsókolom a kezed és a régi, kedves arcodat. A Te Tiborod 1957. okt. 3. [Böbe írásával] 385 A nyugati magyar írói emigráció által irányított tiltakozási hullám annyit végül is elért, hogy a halálbüntetést levették a napirendről; ám a bírósági tárgyalást nem sikerült meg­akadályoznia. November első hetében megtartották, s 13-án már ítéletet is hirdettek. „Az államrend megdöntésére irányuló szervezkedés" miatt Háy Gyula 6, Zelk Zoltán 3, Tardos Tibor 1 évi és 6 hónapi börtönbüntetést kapott. A főbűnöst, Déry Tibort, aki a vádirat szerint e szervezkedést vezette - 9 évre ítélték. Félelmetes és kilátástalan ítélet! - akár halálosnak is mondhatnánk; hiszen az elítélt már elmúlt 63 éves, s nagyon kétséges, hogy az előtte álló börtönviszonyok között megéri-e szabadulását. November 13-val véget ért a viszonylag könnyebb vizsgálati fogság; az „államfo­goly"-ra már a korábbiaknál sokkal szigorúbb előírások vonatkoztak. Levelek, csoma­gok beadására az első hónapokban nem nyílt mód. Az író csak három hónap múltán, 1958. február elsején adhatott életjelt magáról. A magára maradt feleség azonban kitartott. Nemcsak arra jutott ereje és ideje, hogy hetente kétszer-háromszor is meglátogassa a mamát, s hogy ajándékokkal, élelmi­szerrel tegye könnyebbé életét, hanem a maga módján férje elmaradt leveleinek a pótlá­sáról is igyekezett gondoskodni. Folytatta a filmforgatás meséjét - és hosszú beszámo­lókban színezte ki Déry amerikai sikereit. (A magyarul írt szövegeket Fehér Ferenc filozófus fordította németre.) S a mama olyannyira elhitte e „jó" híreket, hogy „vá­laszleveleiben reagált is rájuk. E levelezés háttereként érdemes kézbe vennünk a már korábbiakban is említett Három asszony (1995) című dokumentumkötetet, amely egyben a fogság éveinek meg­rendítő krónikája is. (E szövegek közzétételére - kiegészítve a mamához írottak magyar fordításával - elsőként Horgas Béla és Levendel Júlia vállalkozott 1990-ben az általuk szerkesztett Leveleskönyv című gyűjteményben.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom