Déry Tibor: „Liebe Mamuskám!” Déry Tibor levelezése édesanyjával (Déry Archívum 10. Balassi Kiadó–Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Börtönévek, 1957-1958 (369-391. levél)

tekét, de minden esetre azt remélem, hogy hónap végén odahaza lehetek. Reszket a szívem, drága Mamus, hogy vészeled át a hosszú különlevést, és valóban nem múlik el nap, hogy még a legnagyobb munka kellős közepén is ne gondolnék Rád és legalább gondolatban át ne ölelnélek. Friss és egészséges vagyok, még a nagy hőséget is jól viselem. Megismerkedtem néhány francia íróval, együtt töltöttünk egy kellemes estét. Szóval viszontlátásra, Mamus, légy jó és bátor, amilyen egész életedben is voltál! Ezer, ezer csók a Te Tiborodtól 1957. július 18-án. 379 OH Budapest, 1957. aug. eleje Drága Mamus! Hallatlan pech! Amikor az utolsó levelemet írtam, úgyszólván a munka befejezésénél tartottunk, úgyhogy nyugodtan írhattam Neked, a hónap végére odahaza leszek. Most két dolog jött közbe. Az egyik, hogy amióta az idő megállás nélkül pocsék, két hete egyetlen felvételt sem tudtunk csinálni, és minden nap újra és újra a szürke égre meredtünk, anélkül, hogy a legcsekélyebb munkát tudtuk volna végezni. De ami még ennél is nagyobb pech, hogy néhány olasz tengeri felvétel, amely feltétlenül szükséges, a rossz csomagolás következtében tönkrement a párás levegőtől, és még egyszer vissza kell mennünk, hogy újakat készítsünk. Az eddigi sok örömömhöz sajnos most sok bosszúság társul. Természetesen ragyogóan vagyok, nem szólhatok egy szót sem, a legfényesebb külső körülmények között élek, de már olyan honvágyam van, és annyira sóvárgok arra, hogy Veletek együtt legyek, hogy az itteni kellemes dolgok már nem is jelentenek semmit számomra. Ha csak elképzelem, ahogy ott fekszel az ágyban, és az édes, otthonos arcoddal rámmosolyogsz, amint az ajtón belépek, és látni Rajtad, mekkora öröm Számodra a jelenlétem, akkor lelkiismeretfurdalás fog el, hogy ezt a boldogságot - ami számomra is az - nem gyakrabban szerzem meg Neked. A hosszú távollét alatt most újra megtanultam, mi vagy Te nekem, és milyen felmérhetetlen boldogság, ha ilyen édesanyja van az embernek, amilyen Te vagy, milyen kivételes és milyen felbecsülhetetlen a gyerek számára, és milyen nehéz egy efféle adósságot visszafizetni. Csak azt szerettem volna, ha az irántad érzett szeretetemből legalább megsejts valamit. De most elég ebből, még érzelgős leszek. Már csak azt az egyetlen nagy kívánságomat mondom el, hogy változatlan állapotban szeretnélek viszontlátni. Időpontot most sajnos nem tudok írni. A legnagyobb szeretettel a Te Tiborod A legszívélyesebben üdvözlöm Irént és Pistát, mindketten vigyázzanak magukra és Rád. 1957. VII. eleje (?) [Böbe kézírásával]